A tizenkét éves Lacika belépője a Marvel univerzumba és A mutánsok alkonya

A 80-as években a világ sokszínűségére egy gyerek, korakamasz magyar nyelven legjobban képes lexikonok szócikkeiből vagy a Junior IPM Alfa Magazinból csodálkozhatott rá. Érettebbek a felnőtt Interpress Magazinból. Ezek a kiadványok népszerűsítő stílusú, közérthető cikkekben a létezés minden spektrumáról szóltak. Ahogy ma mondanák: mindenről IS. Világnézetileg semleges módon – bár van, akinek a semlegesség is világnézetet jelent.

Ráadásul a fiataloknak szóló változat közölt képregényeket!

Aki nem ismerte az újvidéki kiadású Talpraesett Tomokat és Asterixeket, az innen megismerhette, ráadásul utóbbit Timár György unikális, imádnivaló átfordításában. “Larussz”-történelmi képregények, színes Adalbert (Leonard), havonta izgulva várós élmény. Az első különszámban (1988) már Marvel-comic volt, néhány finomabb lelkű olvasó rosszallását kiváltva Conan kaszabolta a Pusztító alcímű film alapján készült oldalakon a többi barbárt és a démonokat. Még nagyobb felháborodás övezte a második különszámban (1989) kiadott Monolit bosszúja című (fél) Bosszú Angyalai – F4 – Pókember sztorit, a felháborodás mértékére a szerkesztők magyarázkodásának hosszából lehetett következtetni. Míg néhány olvasónak ez eligénytelenedést jelentett a magazinra nézve, mások izgalommal telve megborzongtak és megittasultak az új világ különös levegőjétől.

Miss Hulk, Pókember, az F4, Amerika Kapitány, néhány képkockán Vasember, Űrróka, Energikon – eddig főleg Egerben skandináv piacra nyomott, különös nyelvű, a nyomdából kilopott, bolhapiacokon vagy iskolákban terített füzetek képezték az átlag feletti Marvel-gyűjteményeket. A többség először az Alfában találkozott velük.

Akkor még nem tudtam, kicsoda Marc Silverstri, nem is érdekelt, csak beleszerettem a rajzokba. Főleg Fáklya és Nyíl, azaz Mr. Fantasztikus ábrázolása tetszett, a plasztikus, indaszerű végtagok és törzs. Ahogy elkapja vele a lövedékeket, putt-putt.

Bár az F4 nem szerepel A mutánsok alkonya című X-men sztoriban, a Nagy Marvel-képregénygyűjtemény egyik legújabb kötetében ismét itt van ő, a legendás… a hatalmas… az elképesztő… Élő Monolit.

Egy amerikai olvasónak nyilván sokkal kevesebbet jelent ezt a többször felbukkanó egyiptomi mutáns, aki Plazmához hasonlóan kozmikus sugarakból nyeri az erejét, időnként óriásira nő, energianyalábokat lő miközben mindenfélét gonoszkodik. Egy magyarnak?

Esetenként belépőt a Marvel-univerzumba.

A hatvanas évek végén az X-men sorozat meglepő módon a megszűnés szélén táncolt, majd meg is szűnt egy időre – írja a bevezető, hozzáteszem az olvasottak alapján nem teljesen meglepő módon. Az 55. számban társát váltó író, Roy Thomas úgy emlékszik, Arnold Drake-nek, az előző szerzőnek csak sejtései voltak, merre halad a történet, mit akar kihozni az Élő Fáraó történetéből. Ez a bizonytalanság, vagy inkább középszerűség tetten érhető. Hiába a különösen sokra tartott Jim Steranko Drake partnere a kivitelezésnél pár szám erejéig, hiába látjuk Barry Smith Jack Kirbyre hajazó képeit, Don Heck “Avengeres” jeleneteit, az összhatás, a sok-sok, gyakran esetlen poén gyerekessé teszik az egészet.

Mondhatnánk, hogy jó, ez még csak a hatvanas évek vége, mit várhatunk, de az 55. számtól kezdve, Roy Thomas, majd Neal Adams belépésével egészen más az összbenyomás.

Mintha nem is egy hónap, hanem egy évtized választaná el egymástól a szerzők számait!

Pedig nem a legkiválóbb munkái Neal Adams-nek, de annyira átmegy realistába, annyira máshogy komponálja a tömeg- és egyéni jeleneteket, annyira máshogy használja a perspektívákat, plánokat, hogy teljesen megváltozik a történetek arculata. Addig untam a sztorit, ezután le se tudtam tenni. Roy Thomas sokkal visszafogottabb, hirtelen élvezetes történet kezd kibontakozni a bárgyúságból, és Neal Adams képeivel valódi mélységet, karaktert ad a karaktereknek, valóságot a mesés jeleneteknek.

A fordítás értő, gördülékeny munka, a szerkesztő pedig egyszerre utal a márciusban elhunyt Albert Uderzo-ra és a magyar képregényes múltra, amikor Jégember egy csata közben Pira Miskának csúfolja Ahmet Abdolt, az Élő Fáraót.

Ezt a kötetet az Élő Monolithoz kapcsolódó, feltoluló emlékek, és az emlékezetes Roy Thomas–Neal Adams belépő miatt érdemes volt elolvasni.

Lénárd László

Cím: X-Men: Mutánsok alkonya (NMK #69)
Sorozat: NAGY MARVEL KÉPREGÉNYGYŰJTEMÉNY
Szerző(k): Arnold Drake, Jim Steranko, Roy Thomas, Neal Adams
Kiadó: Hachette
Ár: 3090 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: oldal
Megjelenés: 2020.08.13.
Megvásárolható: Újságárusok és Képregényboltok
Online vásárlás: szukits.hu kepregenymarket.hu
Bevásárlólista: Loading

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: