A személyes meggyőzés hat

Sokan hiányoltátok a mangás írásokat a kepregeny.net-ről, egyrészt ez inspirálta a most következő interjú elkészítését. Másrészt viszont az érdekelt minket, hogy a nyugati- és keleti képregények közti kapcsolatról hogy vélekedik egy mangákkal foglalkozó kiadó első embere. Boros Csabát kérdeztük, a Mangafan Kiadó és Elemental Media ügyvezetőjét, hogy látja ő a mai helyzetet, mik a piaci kilátások.

A Mangafan kétségkívül az egyik legnagyobb vásárlói bázissal rendelkező képregénykiadó itthon. Az induláskor milyen célokat tűztetek ki magatok elé, és a megvalósításnál milyen akadályokba ütköztetek?

– A legfőbb cél az értelmes és fenntartható mangakiadás volt, a legjobb sorozatok megismertetése a hazai olvasókkal, amihez magától értetődő módon jött még a japán minőség (védőborító, minőségi fordítás, grafika és beírás). A legjelentősebb korlátok egyértelműen belőlem fakadtak: eleinte én vittem mindent, és mivel nem vagyok született könyvkiadó, nagyon sok hülyeséget csináltam. A japánok akadékoskodása is eléggé hátráltató tényező volt, az engedélyek beszerzésének nehézségei és a lassú ügyintézés „keserítette meg” akkoriban a napjaimat. Szakképzett munkaerőt nem találtam és/vagy ki kellett nevelni. Mostanában inkább a piac a korlát. Szívesen adnánk ki újszerű, kevésbé mainstream dolgokat (lesz is ilyen nemsokára) de a mainstreamben is csökken a vásárlók száma, kísérleti dolgokra szinte nincs is kereslet.

Egyúttal a legnagyobb kínálat is a tiétek a hazai mezőnyben. Ki választja ki a kiadandó címeket, mi alapján történik a kiválasztás?

– Én választok, a stáb tanácsaira is hallgatva. Több szempont van, főleg a népszerűség-minőség-sorozathossz háromszögben dől el az adott cím sorsa.

Több hosszabb sorozatot is kiadtok (Naruto, Ruróni Kenshin, Árnybíró), amiknek a végigviteléhez azért elég sok kedvező dolog együttállása kell. Ilyen magabiztosak vagytok, vagy pedig szimplán bíztok az olvasóitokban?

– Magabiztosak vagyunk, bár lehet, hogy hülyék is. :) Az Árnybíró mindenesetre megmutatta, hogy relatíve hosszú sorozat is lehet sikeres. Hosszú sorozatoknál van az eladásoknak egy csökkenő trendje, ezt a görbét most már ismerjük, sokat segít a döntésben.

A ”szigorúan” nyugati képregényes oldalakon, így a Képregény.net-en is sok szó esik arról, hogy a mangát olvasók egy külön „faj”, és nehezen történik meg a két oldal közti átjárás. A valós helyzet ennél azért biztosan árnyaltabb, sok képregényes vesz mangát, de az optimálistól még elég messze vagyunk. Te hogyan ítéled meg a képregényesek és a mangások viszonyát itthon?

– Valóban van egy széles szakadék, amit csak alkalmi jelleggel, és érettebb fejjel lehet átlépni. A Sandman emózása egy gót mangaonly lánynak is nagyon tetszene, de nem hajlandó belenézni, mert nem ennek a vizuális formának a dekódolásához van szokva, azaz neki ‘csúnya’. Ezt ma, amikor már tényleg megteheted, hogy csak azt olvasd/fogyaszd, amit szeretsz (mert végtelen folyamban termeli az ipar), nagyon nehéz áthidalni. Ezért vagyok jelen a rendezvényeken, mert a személyes meggyőzés még hat. Rendezvényenként 2-3 embert veszek rá, hogy beleolvassanak valami jóba, amit eddig elkerültek. Ez a tempó. Az elméletem egyébként az, hogy erről a helyzetről a nyugati képregény tehet. Az ugyanis egy nagyon maszkulin vidék (ma is), és a lányok ebből ki vannak zárva, miközben nekik is van igényük a történetmesélésnek erre a formájára. Ezért haraptak rá a mangára (Japánban nem csak a fiúk piacára készültek képregények ugye). Csak a nyugati világra jellemző a mangaolvasók között a lányok nagyobb aránya, keleten ez egyenlő.

Oldalak: 1 2