A kutya, a macska és a sasfészek (2. rész)

Előző cikkünk óta újabb kísérleteket végezhettünk el egy kutya, egy macska és az Eaglemoss Marvel figurák együttes tartásáról, valamint állatok nélküli szemrevételezéseket, érzékszervi vizsgálatokat végeztünk.

A figurák anyaga valami különleges műgyantaféle, melegebb állapotban minimálisan rugalmasabb, szobahőmérsékleten vagy hidegebben rideg, törékeny.
Így múltkori kijelentésem, hogy gyerek kezébe adható töréskár bekövetkezése nélkül, nem helytálló.
Loki eleve úgy érkezett, hogy varázslat gyanánt némi pillanatragasztót kellett elővenni.
Deadpool kardján végzett hajlításteszt eredménye: bár fél karddal szerintem még jobb lett a figura, de piaci értékének egy nagyobb részét elvesztette.

Sziszit megtámadja az EES (Egyesült Eaglemoss Sereg)…

Sajnos így járt eddigi kedvenc figurám, Szellemlovas is, neki két ujja tört le, ahogy feszegetni próbáltam.
Hogy miért tettem? Nem tudom megmondani, Deadpool után miért nem hagytam abba, de hát ez van. Ne feszegessük.

Minőségükben az újonnan érkezett szobrocskák (talán ez a legjobb szó, mert így még jobban vigyázunk rá) továbbra is vegyesek. Egyikük-másikuk ideálisabb, jobban kifejezi a karaktert, mások átlagosak, míg néhánynál lehetett volna erősebb beállítást alkalmazni. A festés legtöbbjüknél szabályos, vonalkövető vagy időnként költői, ritkán – mondhatni – egészen fura, mintha nekem kellett volna kipingálni őket.

Az új kedvenc az eddigi legsikerültebb szobor Dr. Strange. Viszonylag nagy figura, jó a beállítás és a ruci. Meglepően jó, mert a Szellemlovas mellett egyedül Dr. Octopus az, aki nekem még teljesen hozza a formáját. Vízió is jó, de Stephen Strange mellett valahogy elszürkül kicsit. Nick Fury középmezőny.

Dr. Octopus a Kozmikus Kutyakaja segítésével megbabonázza Kutyit.

Kábel nagy csalódás, a feje furán mutat a testéhet képest, és valahogy dobozban inkább egy NDK-úszónőre emlékeztet, mint Nathan Summersre. Fekete Özvegyet egyelőre ki se vettem a dobozból, mert Demcsák Zsuzsa jutott eszembe róla.

A dokumentációs magazin továbbra is az egyik legszórakoztatóbb olvasmány magyarul szuperhős-témában. A képaláírások nagyon viccesek, az egész töményen informatív, és a további keresgélés felé vezetheti az olvasót. A poszter továbbra se középen van, bár így is ki lehet tenni egészben a magazint a falra, de számomra ez azért ekkora költségvetésű projektnél vicces.

A kísérletek folytatása következik.

Lénárd László

ui: Jelen kísérletben egyetlen részt vevő állatnak sem esett bántódása!