A Bosszú Angyalai – Nemtanultron

A Hachette nem bíz semmit a véletlenre az új gyűjtögetős képregénysorozatával, az első három vevőcsalogató kötetbe be is válogatta a Marvel két közönségkedvenc hősét – Rozsót meg Pókit – és a verhetetlen all-star csapatot, a Bosszú Angyalait. Ilyen A-listás (haha) kezdéssel egyszerűen lehetetlen mellélőni.

Kapunk egy komplett sztorit, illetve a csapat első megjelenését, ami esetünkben ugyancsak egy kerek egész történet. Ez a felosztás a sorozat további számaiban is majdnem mindig így lesz: a címszereplő(k) első megjelenése, eredete vagy egy igazán meghatározó története, és egy hosszabb lélegzetvételű kaland. Direkt nem azt írom, hogy kiemelkedő, ikonikus, esetleg legendás sztorit, mert az első kötet erre kapásból rácáfol.

A Bosszú Angyali első megjelenését már megkaptuk magyarul a testvérsorozat 70. kötetében (Marvel kezdetek: A 60-as évek (NMK #70)), de ha esetleg az kimaradt, akkor örömmel el lehet csemegézgetni rajta. Ha nem maradt ki, akkor is, mert ugyan vannak mostanra elég megmosolyogtató, sőt, mondjuk ki bátran, bárgyú pillanatai, ez a 22 oldal mégiscsak egy falatka képregénytörténelem. Na meg hiába nem ez az a munkája, ahol mindent megmutat, amitől legendássá vált, azért mégiscsak Jack Kirby rajzolta ezeket az oldalakat, így az enyhén romantikusabb lelkületű képregényrajongó elnéző kedvességgel lapoz tovább.

A fő műsorszámmal már sokkal nehezebb ilyen elnézőnek lenni, de annyira nem is indokolt. Pedig a borítón aztán nem kis nevek szerepelnek, hiszen Kurt Busiek és George Pérez mindketten igazi nagyágyúnak számítanak. Akinek a neve viszont sem a borítón, sem a kötetben nem szerepel, az Stuart Immonen, a nulladik szám rajzolója. Sokan nagyon hangosan és szenvedélyesen utálták, amikor Bagley után az Újvilág Pókember rajzolója lett, és ha ez alapján a füzet alapján kéne megítélni, én sem rajonganék érte. Ez a szám a rossz rajzoló-kihúzó-színező társítás iskolapéldája, szerencsére semmi lényeges nem történik benne és gyorsan el is felejthetjük.

A „lényeg” viszont remekül néz ki, George Pérez stílusához sokkal inkább passzolt a kihúzó Al Wey, mint Immonenhez. Pérez a hetvenes évek végére lett igazán felkapott, majd a bronzkor egyik meghatározó rajzolójává vált. A kilencvenes éveken végigsöprő extrém-hullámot szakmailag ügyesen átvészelte: képes volt hozzágyúrni belőle a saját stílusához pont annyit, hogy az új olvasók számára is vonzó legyen, de a régi rajongókat se taszítsa. A végeredmény ötvözi a két korszak legjobb erényeit, így az oldalszerkezetei rendezettek, de ezt megtöri egy-egy formabontóbb perspektívával vagy pár rakoncátlan, szabálytalan panellel. Az akciók látványosak és dinamikusak, de nem az a kaotikus kamu, ami a kor szabványbetegsége. A karakterek kicsattannak az élettől, arcvonásaik valódi érzelmeket tükröznek. Ha valami miatt jó szívvel ajánlom mindenkinek a kötetet, az Pérez rajzai miatt van.

A történet esetében az „eposzi” és a „legbámulatosabb” jelzőket nem szabad komolyan venni, és akkor nem is lesz semmi baj. Persze, a vevőnek csábulnia kell, és ezek jobb hívószavak, mint a „hétköznapi csinnbummcirkusz” vagy a „szórakoztató, butácska akciósztori”. Nincs ezzel semmi baj, a végtelen szuperhősködések között simán elfér. Remek példa arra is, hogy Busiek mennyire irdatlanul profi író, hiszen a szerkesztőség és az olvasók is megkapták, amit akartak, de közben a rá jellemző karaktermunkát sem spórolta meg (pedig ezt lazításnak írta két Astro City felvonás között). A Wanda, Vízió és Energikon közötti kapcsolati dráma még úgy is tökéletesen érthető, hogy az elejéről lemaradtunk. Érezhető mélysége van, egyszerűen hitelesnek tűnik. Hank Pym személyes pokoljárása is jól felépített és meggyőző, csak egy kicsit sok időt tölt sopánkodással és önsajnálattal.

Maga a sztori veleje viszont a lehető legalapabb akció-központú semmiség: jön a gonosz, lealázza a jókat, aztán azok erőre kapnak és jól lematekolják a gonoszt, fin. Még ezzel sem lenne nagy gond, ha az egész nem lenne ennyire bugyuta és átlátszó. Már térdig járnak a különböző verziójú Ultronokban, amikor Tony a legnagyobb hirig kellős közepén, egy szétvert Ultronból a csatatéren összerak egy kütyüt, amivel aztán tömegével vágják haza az addig szinte legyőzhetetlen ellent. Két füzetnyi bunyó, amit hirtelen megold egy sebtében, négy panelben összedobott izémicsodával. Persze az egész közben nagyon extrém, ahogy azt a korszellem megköveteli: iszonyat pusztítás megy végbe, meg hatalmas gyilkolászat. Ez utóbbi különösen vad, igazi image-ízű brutalitás: először végignézzük, ahogy Ultron lemészárol egy egész országot, majd a hulláikból hadsereget épít, amit aztán az Angyalok látványosan szétzúzhatnak. Mindezt nagyjából feleslegesen.

A legnagyobb baj viszont magával Ultronnal van. Visszatér egy olyan ördögi tervvel, ami semennyire nem ötletes, előremutató, új vagy váratlan. Mondhatni a szokásos műsorát adja elő: megosztja az Angyalokat, jól megszorongatja őket, monologizál, aztán felsül. Mivel roppant családcentrikus, ezért az ördögi terv központjában egy olyan „új” ötlete van, amivel már háromszor is befürdött, ezek a melléfogások név szerint Vízió, Iokaszté és Alkhema. Az újrahasznosított tervhez újrahasznosította az összes korábban vereséget szenvedett testét, amik aztán mindenki nagy meglepetésére újfent vereséget szenvednek. Ultron semmit nem tanult a számtalan vereségéből. Ezt a sztori azzal ellensúlyozza, hogy legyőzhetetlenné teszi Ultront egészen addig a pillanatig, amíg meg nem érkezik a „székes csávó” kényszerű szerepébe száműzött Jogbajnok az egyetlen dologgal, ami megállíthatja Ultront, és a csapat egyik zsenijének sem jutott eszébe, hogy létezik ilyen. Mondhatjuk persze, hogy nagyon szigorú vagyok, de azért ennél talán egy hangyabokányit erősebb történetet is találhattak volna egy Bosszú Angyalai kötethez.

Nem a legbámulatosabb, nem is eposzi, de az alsó polcos, középerős kilencvenes akciócuccok mezőnyében egész jól teljesít. Javarészt az a titka, hogy nem szabad rajta sokat gondolkodni. Egyszerűen csak kapcsoljuk ki az agyunkat, sodródjunk a robbanásokkal és élvezzük ki Pérez remek rajzait.

kóbor

Cím: A BOSSZÚ ANGYALAI: Ultron határok nélkül / Míg végül eljönnek a Bosszú Angyalai (MLH001)
Sorozat: A MARVEL LEGNAGYOBB HŐSEI K.GY.
Szerző(k): Stan Lee, Jack Kirby, Dick Ayers, Kurt Busiek, George Pérez, Al Vey, Tom Smith
Kiadó: Hachette
Ár: 2990 990 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 152 oldal
Megjelenés: 2021.09.04.
Megvásárolható: Újságárusok és Képregényboltok
Online vásárlás: kepregenymarket.hu