A Banalitás Barlangjában – Amerika Kapitány: A kiválasztott

Rögtön az elején tisztáznám, hogy semmi gondom nincs Amerika Kapitánnyal. Nem az első cím, amit felkapok, ha valami újdonságra éhezem, de igazán remek olvasásélményekkel gazdagított az idők folyamán. Sosem gondoltam volna, hogy az egyik legrosszabb képregényélményemet is neki köszönhetem majd.

Pedig Breitweiser igazán remek munkát végzett, a rajzokkal egyáltalán nem volt gondom. Valóságközeli ábrázolásának köszönhetően ott vagyunk az örvénylő por és homoktengerben, süvítenek a golyók a fejünk mellett. Kiválóan illik egy földhözragadt, háborús képregényhez a stílusa. Nagy kár, hogy teljesen más irányba haladt ezután, és pár feledhető képregény kötődik a nevéhez – na meg a #comicsgate.

A Kapitány karaktere hatalmas utat járt be mire az egysíkú, háborús propagandahősből egy igazi, komplex karakterré vált. Morrell (John J. Rambo atyja) ezzel mit sem törődve, ugyanazzá az egysíkú Amerika marketinggé változtatja ebben a – szerencsére – mindennemű kontinuitástól független „utolsó” történetben.

A világ egy szörnyű hely tud lenni, a háború borzalmas. Az is igaz, hogy az elvek, amiket Kapi megállás nélkül szajkóz, mind nemesek, és alap emberi értékek(nek kéne lenniük). A félelmeinkkel szembe kell néznünk. Értem, és ha szükséges is megemlíteni, ezt elég gyorsan le lehetne tudni. Hat füzeten át ezt olvasni viszont roppant unalmas. Márpedig szegény Kapitány, és „szellemi utódja”, James Newman szövegei nagyjából ezeket a témákat járják körbe újra és újra.

Ezek csak rontanak az amúgy sem gördülékeny történeten. Ami érdekes is lehetne – főleg, ha nagyvonalúan eltekintünk attól, hogy a felütés nem eredeti, sőt, már egyszer ügyesen meg is oldották a kilencvenes években. A szuperkatona-szérumtól haldokló, ám mentális képességeinek emberfölötti erejének teljében agonizáló Kapitány bölcs szellemként kíséri át Newman tizedest a háború poklán. Erőt, elszántságot, önbizalmat csepegtet a katonába, aki végül hétköznapi emberként is hőssé válik. Ez nem hangzik olyan szörnyen egyáltalán, de amikor a Kapitány vészesen kevés hátralevő idejét arra pazarolja, hogy szépen, komótosan elmeséli az eredettörténetét, már felszaladt az szemöldököm. Folyamatosan érezteti velünk eközben, hogy nagyon rosszul áll idővel, mégis kényelmesen anekdotázgat. Ebben merül ki nagyjából az egész szerepe –klisés egysorosok és egy kis múltidézés. Eközben terrorista detektorként éldegél egy laborban. Ahova megérkezik maga az elnök is, csak hogy aggodalmaskodva érdeklődjön a „projekt” felől, és végül fontos szerepe legyen Steve Rogers halálának, ami újjászületésének kínos szimbolikájaként következik be.

Mire aztán az utolsó oldalra érek, hogy befogadjam az utolsó mondatot, feltéve a közhelyek koronáját az egész giccses lezárásra, megkönnyebbülve sóhajtok fel. Soha nem unatkoztam még ennyire képregényolvasás közben.

kóbor

Nagy Marvel-képregénygyűjtemény 28. kötet
Amerika Kapitány: A kiválasztott
Szerző(k): David Morrell, Mitch Breitweiser, Brian Reber
Kiadó: Hachette
Megjelenés: 2019. január

Facebook Hozzászólások