A baglyok nem pislognak

Scott Snyder nevét a magyar képregényesek körében Scott Turf-fel és Futaki Attilával közös produkciója, a Severed című horrorsorozat tette ismertté. Az amerikai képregényeket itthon is folyamatosan olvasók már jól ismerhették különféle sorozatairól és munkáiról. Voodoo Heart című novelláskötetét méltatta Stephen King, majd együtt dolgoztak az American Vampire című képregényen, melyért Eisnert kapott, dolgozott a Marvelnek, DC-nek, Batman, Mocsárlény, Superman szobrát viaszolta a szuperhősök nagy pantheonjában. A kiemelkedően tehetséges Sean Murphy rajzolóval közös The Wake című sorozatát is nagy várakozás övezte, ahogy szinte minden új írói munkáját. A kritika és az olvasók nagy része is szereti. Nekem volt némi hiányérzetem a Severed, az American Vampire néhány része és a The Wake olvasása után is, ettől függetlenül jó értelemben véve az egyik legötletgazdagabb alkotónak ismertem meg, kedvelhető szerzőnek.

Nála mindig van valami a felszín alatt, valahol nagyon mélyen, vagy vámpír vagy más szörnyeteg vagy valami még másabb ősi szerzet, szervezet, ami előbb-utóbb kénytelen felfedni magát, mert útjait emberek keresztezik.

Greg Capullo már akkor legenda volt, amikor Scott creative writing-szakon lediplomázott az egyetemen. A Spawn előtt is ismerte a szakma, de ez tette világszerte híressé. (És állítólag az elmebeteg háttértörténetű Creech-et is megkapjuk a Spawn magyar kiadójától, amely az eredetivel megegyező minőségben szállítja olvasóinak az Ivadék kalandjait, ezzel Capullo szépen reprezentálva lesz a magyar piacon. Akinek kilencvenes évek-nosztalgiája van, az is előveheti, meg aki az új, egyszerűbb Capullo-ra vágyik, az is előveheti azt, amit elő akar venni, ha épp elő akar venni valamit.)

Sajátos hazai jelenség, hogy az Eaglemoss kiadása jelen esetben szinte egybeér a Kingpin kiadó hamarabb indult Batman-sorozatával. A New 52, Batman 1-12. – A Baglyok bírósága és A Baglyok városa esetében az angol kiadó példányát vettük szemügyre.

Bruce Wayne visszatér, mint mindig. Kényszerűen nélkülözte Gotham egészséges klímáját egy darabig, de most újra beleszippanthat a csatornabűzbe, a kifőzdékből kiáradó ételszagba, a benzingőzbe és a régi padlások áporodott levegőjébe. Ah, a Denevérbarlang jól kondicionált levegője!

Az újrakezdés jegyében egy top-Batmant kapunk, tettrekész, elszánt, testi-lelki-szellemi képességei a csúcson, technológiája is van, segítői jelen. Eddig Dick Grayson helyettesítette, most ideje újra megmutatni, ki az igazi denevér a háznál. Corporation man-Bruce Wayne-ként is a jövőbe tekint, felvirágoztat, befektet, jótékony. Batman nem mereng, nem elmélkedik, csak, amikor muszáj, de nyomul, nyomoz rendületlenül. Minden szinten Gotham védelmezőjeként reprezentálja magát.

Szükség is van rá, mert Scott Snyder olyan ellenséget talált neki, ami ott fészkelt Gotham városában évszázadok óta, mégse tudott róla senki eddig, csak Scott Snyder! A Baglyok legendáját régebben érlelte magában, és most kiteljesíthette az ötletét a háttérben munkálkodó titkos szervezetről, a Baglyok bíróságáról, és annak bérgyilkos-seregéről, a Karmokról. És a Baglyok kinyírni készülnek Gotham vezető tisztségviselőit. Kb. az összeset.

„Már a házunkban vannak” – mondja a Twin Peaks-ben az óriás Fireman Cooper ügynöknek, és ezt mondja Batman is vagy Alfred, nem emlékszem, mindenesetre valaki ugyanezt mondja. A Scott Snyder-i konfliktusteremtés alapja: a horror beköltözik a családi otthonba. Az ismeretlen veszéllyel szemben valóban családként viselkedik az egész Bat-klán. Red Robin, Red Hood, Robin, Éjszárny, Batgirl, a többiek is egy hálózat tagjaként segítenek, a belsőbb tagok viszonya pedig még szorosabb.

A zseniális alapötlet mellett sok sablonos és néhány egészen hihetetlen vagy csak fura dolog van ebben a két kötetben. Sablonos, hogy ki lesz a főellenség a legvégére, hihetetlen amikor Batman azt mondja, egy éjszaka alatt átkutatta az összeomlott toronyház romjait, és fura, hogy mennyit képesek beszélni egyesek, miközben püfölik egymást, és lihegniük kéne, ehelyett oldalnyit monologizálnak.

A sötét régi titkokat, többek közt Mr. Fagy kegyetlen eredettörténetét is felfedő történet képi világa is sötét. A denevér is éjszakai állat, a bagoly is, szeretnek sötét tónusú oldalakon mutatkozni.

Capullo Bruce Wayne-je érdekesen stilizált, Gordon felügyelőből láttam már jobbat, Batmant jól csinálja, az egész meg kellemes. Talon meg elég jól néz ki, mintha a Mortal Kombatból jött volna, nem csoda, hogy animációs film is lett a témából, meg LEGO-videójáték-szereplő.

Ennyi biztos megmarad a Baglyokból, zseniális alapötlet, kellemes, modern képi világ meg egy tápos bérgyilkos-dizájn. Nagy hatású történet, hiszen több szereplő saját világában megjelent a bagoly-motívum, de önmagában nézve a hangulat valahogy feloldódik a sablonokban. Amolyan hangulatos fél-hangulat ül rajta, pedig tehetség és ötlet is adott volt egy borzongatóan eredetinek szánt Batman-történethez.

Lénárd László

PS: A Nulladik évet még nem olvastam, csak Vass Róbert kritikáját:

“Punk Rock Batman” kalandjai: Batman – Nulladik év

A kötetek megvásárolhatóak a szukits.hu webáruházban…

A Legendás Batman #6-7:
A Baglyok bírósága + A Baglyok városa
Szerzők: Scott Snyder, Greg Capullo, Jonathan Glampion, Fco Plascencia
Kiadó: Eaglemoss
Megjelenés: 2019. április - május