Odegnál Róbert interjú

Barczi Ákos, az sfportal.hu munkatársa interjút készített Odegnál Róberttel, akinek a Rév – A hívó címû képregény-albuma sikert aratott mind a szakma, mind a közönség köreiben…

– Hogyan és mikor ismerkedtél meg a képregényekkel?

– Természetesen még gyermekkoromban kezdõdött. Conan és Star Wars képregényeket, és hasonló ausztriai kiadványokat forgattam elõször, tehát olyan füzeteket, amikhez akkoriban hozzá lehetett jutni. Mint a fiúk általában, én is a sci-fi és fantasy történeteket kedveltem.

– Mint alkotó, mit szeretsz a képregényben mint mûfajban?

– Jó dolog látni, ahogy alakul egy sztori a kezem alatt, legyen az bármilyen elvont témájú is. Az egész folyamat érdekes; kitalálok valamit és fél év, vagy egy év alatt eljutok oda, hogy az egészet viszontláthatom papíron megjelenítve.

– Mit szeretsz jobban, dolgozni egy munkán, vagy ha már az egészet készen látod magad elõtt?

– Egyértelmûen azt élvezem, ha dolgozom egy sztorin. Persze, csak akkor, ha tudom, hogy meg is fog jelenni.

– Hogyan tekintesz a Rév – A hívó címû kötetedre?

– Ez már teljesen saját alkotás, nem olyan mint az eddigi munkáim, a könyvborítók és illusztrációk. Azokba eddig mindig beleszóltak mások – persze ezt nem negatívumként mondom, hiszen aki olyat csinál, annak ezt is el kell fogadnia. A Hívót azonban már teljesen magamtól, magamnak csináltam. Persze gondoltam a közönségre is, amennyire lehet, bár ez utóbbiban még nem vagyok annyira profi. Fõleg, hogy szinte hobbiból, szabadidõmben az egyéb munkáim mellett készítettem el, úgy ahogyan a második részt is.

– Mekkora terjedelmû sorozatot tervezel a történetbõl?

– Összesen három részt tervezek, s az egyes részek egyre hosszabbak lesznek. Bár az eddiginél több idõt nem hiszem, hogy rá tudok szánni. Azt azonban nem akarom, hogy az album standard mérete, azaz a 48 oldalas terjedelem befolyásoljon. Az biztos, hogy a három munka egy kerek egész sztori lesz.

– Mit lehet tudni, milyenek az eladási tapasztalatok az elsõ kötettel kapcsolatban?

– Aki egy kicsit is ismeri a hazai újság-, illetve könyvterjesztés buktatóit, az tudhatja mik a nehézségeink. Amíg például egyes boltokban ki sem teszik a polcokra az albumot, addig híre sem megy az érdeklõdõk között. Sokszor még az ismerõseim is csak kérdezik, hogy hol lehetne megvásárolni, mert sehol sem látják kirakva. Az ilyen terjesztési hiányosságok nagy kerékkötõi a kötet szélesebb körben történõ ismertté válásának. Ebben a helyzetben pedig még megbecsülni is nagyon nehéz, mennyi fogyhatna el. Annyit szerintem itthon is el lehetne adni, hogy a bevételek – ha már a munkaköltségeket nem is –, de legalább a nyomdaköltséget behozzák. Ehhez azonban a boltokban is ki kellene rakni, és akkor az emberek legalább megtudnák hogy ilyen alkotások is léteznek.

– A Rév – A Hívóval kapcsolatban külföldi megjelenésrõl is szó volt, elsõsorban Franciaországról lehetett hallani. Ez ügyben vannak újabb fejlemények?

– Egyelõre a francia megjelenés is csak a tervezési szakaszban van, még folynak a tárgyalások az ottani megjelentetésrõl. Emellett gyõzködöm a kiadót, hogy próbálkozzunk meg az angol nyelvû kiadással. Angolul sok helyen beszélnek a világon, így egy ilyen kötet akár Németországban, Hollandiában, vagy más helyeken is eladható lenne. Szerintem érdemes lenne egy ilyen verzió európai terjesztését kipróbálni. De mindenképpen olyan terület kell ehhez, ahol nyitottabbak a mûfajra, mivel a Hívó nem egy „szokásos” képregény.

– Tudni lehet rólad, hogy a „sötét” témákhoz, világokhoz vonzódsz. A magyar képregény jövõjét is ilyen sötétnek látod, annak tükrében, hogy ilyen sokan látogattak el a 2. Magyar Képregényfesztiválra?

– Õszintén szólva meglepõdtem, hogy ennyien eljöttek a mai rendezvényre. Szerintem a magyar képregény ügye ugyanúgy be fog indulni, ahogyan a magyar film is beindult két-három évvel ezelõtt. Természetesen nagyon sok munkát kell majd belefektetni, a témákat pedig el kell vinni kommersz irányba, ami nem feltétlenül baj, hiszen lehet abból is lehet jókat csinálni.