Nyílt levél a Helloinfo Pókember 3 kritikája kapcsán

Kedves Szerkesztõk!
Egy barátomtól értesültem, hogy mi folyik Nálatok a Pókember 3. kritikámmal kapcsolatban, amit a Helloinfóra írtam. A hozzászólásokat olvasva teljesen megdöbbentem, és elhatároztam, hogy válaszolok, mivel itt már nem csak egy cikk értékelésérõl van szó, hanem a személyem elleni durva támadásról, illetve a szakmai hitelességem és tudásom megkérdõjelezésérõl is, amit nem tûrök el, mivel teljesen alaptalan.

Elsõ lépésként leszögezném azok számára, akiknek nem világos, hogy én egy FILM-, és nem egy képregénykritikát írtam – a magára a képregényre csak egyetlen megjegyzést téve. Ennek fényében nincs túl sok értelme azon vádaknak, hogy nem olvastam képregényeket, vagy gyerekesnek tartanám õket. De ha ez valóban így lenne, akkor is jogom van így vélekedni, mivel tudtommal ebben az országban is van olyan, hogy sajtó- és szólásszabadság, sõt a gondolkodás szabadsága is megengedett. Mint ahogy a társaság is szabadon mondhatja, hogy õ a világ legcsodálatosabb dolgának tartja a képregényeket, nekem is szabad az ellenkezõjét állítanom. Ettõl még se seggfej, se lelkileg sérült, se semmi nem leszek azokból, amiket itt a fórumban egyesek rosszindulatúan rámfröcsögtek, csak azért, mert nem értek egyet velük. Vagy Nálatok, kedves kritikusaim, csak annak a véleménye elfogadható, aki ugyanazt szajkózza, mint Ti? Akkor megkérdezném, hogy kiben is van elõítélet?

De ha már ennél a témánál tartunk. Arra a kérdésemre is válaszolhatnátok, hogy az talán nem elõítélet, hogy a kedvenc képregényetekbõl készült filmrõl látatlanban azt állítjátok, hogy jó? Vagy ha éppen egy emberrõl olyan vérlázító személyeskedéseket hordtok össze, mint amilyet meg is engedtetek magatoknak, ráadásul úgy, hogy nem is ismeritek? És az sem elõítélet, hogy aki nem szereti a képregényeket, az már csak a Taxidermia vagy a Hasutasok rajongója lehet? Nos, én ezek közül egyiket se szeretem, és ha a kedves kritikusom jobban utánanézett volna, akkor tudná, az utóbbi filmre 50%-ot adtam.

A személyemmel kapcsolatos hihetetlenül kicsinyes és jópofizós közbeszólásokra pedig csak annyit tudok mondani, hogy ezek nem engem, hanem azokat minõsítik, akik írták, mert láthatóan képtelenek egy tisztességes, nyílt vitára, illetve annak elfogadására, hogy léteznek másfajta vélemények is, mint az õvék, ezért mivel nem tudtak semmilyen normális érvet felhozni a kritikám ellen – tekintve, hogy a társaság fele akkor még nem is látta a filmet – engem támadtak. Valahogy úgy tûnik, a társaság hozzáállasát nagyon jól mintázza a következõ: „Van az én véleményem meg a rossz.” Továbbá ha közületek bárkirõl is azt hinném, hogy gyerekes, akkor éppen ezért tenném, és nem azért, mert képregényeket olvas.

Arra pedig, hogy miért nem olvastam el a képregényt, mielõtt megírtam volna a cikket, csak annyit válaszolhatok, hogy a film egy külön mûvészeti ág, amit önállóan lehet, sõt kellene értékelni. Sok kritikus például elvbõl nem olvassa el az irodalmi alapanyagot, mivel nem akarja állandóan összehasonlítgatni a kettõt. Egy kérdés: amennyiben egy film alapjául szolgáló mû elolvasására nincs módja a kritikusnak, többek között azért, mert az Magyarországon nem vagy csak nagyon régen jelent meg, akkor már nem is írhat semmit se a filmrõl? Erre amúgy tapasztalatból tudnék példát mondani a Soha nem mondd, hogy soha… címû filmmel kapcsolatban, ami egy XIX. századi francia komédiából készült, és nálunk kb. 120 éve nem adták ki.

A filmes ismereteimrõl tett megjegyzésre pedig azt válaszolnám, hogy ezerszer többet tudok a filmekrõl, mint az illetõ, aki kritizált engem. Nemcsakhogy szeretem õket, de jól is ismerem a filmtörténetet, többek között azért, mert film szakot végeztem az egyetemen. Számomra a film nem fullad ki a hollywoodi blockbustereknél, ami nem jelenti azt, hogy kizárólag Szõke, Tarr, Jancsó stb. rajongója lennék, mint ahogy nem is vagyok az. A képregény-adaptációkat pedig nem tartom kevesebbre, mint a többi hasonló típusú filmet. Az pedig nem elõítélet kérdése, hogy a Pókember 3. egy rettenetesen pocsék film, (amit az is bizonyít, hogy valószínûleg Amerikában is meg fog bukni a kezdeti sikerek ellenére), nincs benne semmi eredetiség, a története tele van klisékkel, a képi világa se ad semmi újat, sõt még csak nem is élvezhetõ, mivel a film egy idõ után a saját paródiájába csap át, ilyen véleményeket amúgy képregény-rajongók is hangoztattak. Itt van néhány:

sg.hu
port.hu


sg.hu

Végezetül pedig még egy dolog: a hollywoodi producerek nyíltan vállalják, hogy az ún. közönségfilmjeiket elsõsorban a mozibajáró célközönségüknek csinálják, akik amúgy elsõsorban a tizenéves amerikai fiatalokat jelentik. Ehhez nem fûznék hozzá többet, mindenki értse úgy, ahogy akarja.

Remélem, hogy kedves kritikusaim erre nem személyeskedéssel, sértegetéssel és rosszindulatú megjegyzésekkel válaszolnak, hanem inkább tisztességes vitát nyitnak a filmrõl bárkivel, akinek van véleménye róla – még akkor is, ha az a vélemény nagyon is lehangoló a számukra.

Bencsik Éva
a cikk írója