Michael Caine interjú

(Cinematrix) “…amikor én felnõttem, nem voltak képregények, mert háború volt és még papír se volt. Batmant elõször a tévében láttam, a sorozatban, és a moziban mindig volt szombat délelõtti matiné a gyerekeknek. Itt találkoztam elõször Supermannel, imádtam ezeket a vetítéseket. A Batmanben azt is élveztem, hogy egy ekkora szuperprodukcióban dolgozhatok, életemben elõször…”

A kétszeres Oscar-díjas Michael Caine legenda. A legendával beszélgettünk telefonon arról, hogy miért sikerült ilyen jól az új Batman, milyen érzés szemüveges titkosügynököt játszani, és arról, miért nem lett jó a Jude Law-féle Alfie-remake. Az interjút Mesterházy Lili készítette.

Szereti a képregényeket?

Michael Caine: Tudja, amikor én felnõttem, nem voltak képregények, mert háború volt és még papír se volt. Batmant elõször a tévében láttam, a sorozatban, és a moziban mindig volt szombat délelõtti matiné a gyerekeknek. Itt találkoztam elõször Supermannel, imádtam ezeket a vetítéseket. A Batmanben azt is élveztem, hogy egy ekkora szuperprodukcióban dolgozhatok, életemben elõször.
Ez az elsõ Batman-film, amiért mindenki odavolt: a nézõk imádták, a kritikusok dicsérték. Amikor felkérték a szerepre és elolvasta a forgatókönyvet, lehetett sejteni, hogy ekkora siker lesz?

MC: Igen, de nem is csak a forgatókönyv miatt, hanem a rendezõ, Christopher Nolan személye miatt is. Két filmjét láttam elõtte, és mind a kettõ tetszett. A Batman: Kezdõdik!-ben nagyon kevés a CGI, kevés a speciális effekt. Manapság a kasszasikerek nagy része számítógéppel készül és a nézõ is pontosan tudja, hogy a bombasztikus látvány az utómunkák eredménye. Ebben a filmben Batman egy kampó segitségével jut fel az emeletesház tetejére, nem pedig valamilyen trükkel. A korábbi Batmanek mindig valamilyen csillogó-villogó világot mutattak be, míg itt minden olyan kemény, sötét, és mocskos volt – ez is nagyon tetszett az egészben. És természetesen maga a sztori is izgalmas: hogyan és miért lett Bruce Wayne-bõl Batman?

Valahol azt nyilatkozta, hogy Alfred, az inas hangját egy õrmesterrõl mintázta, akivel még a katonaságban találkozott.

MC: Igen, húszéves koromban soroztak be, nagyon rég volt. De az ember soha nem felejti el az elsõ parancsnokának a hangját. Rémisztõ volt. Alfred a hangját kapta tõle – a forgatókönyvben Batman inasának nem volt kidolgozott, pontos háttértörténete, úgyhogy nekem kellett kitalálnom valamit. Az én verziómban Alfred egy volt SAS-tiszt, a brit elitkommandó volt embere, kemény fickó. Egy bevetésen megsebesül, és így találkozik Batman apjával, az orvossal. Kemény és hûséges embere lesz.
Nolan következõ Batman-filmjeiben is láthatjuk.

MC: Igen, a következõ a The Joker lesz, jövõre jön ki. Természetesen megint az inast játszom – nem akarok Batman lenni, túl nagy meló. (nevet) Christian Bale elképesztõ jó volt a szerepben. Éppen most láttam vele egy filmet, aminek a fõszerepét borzasztó soványan játszotta el. Ezután a film után forgatta le a Batmant. Emlékszem, amikor besétált az elsõ közös forgatásunkra, és olyan volt, mint Arnold Schwarzenegger. Rendkívül komolyan veszi a munkáját, jó volt vele együtt dolgozni. Azt is mondhatom, hogy barátok lettünk. Láttam õt korábbi filmekben is, de a Batman elõtt sose találkoztunk. Józan fickó, kedves és közvetlen.

Hetvenkét éves. Mire büszkébb: arra, hogy ma Sir Michael Caine-nek hívják vagy arra, hogy Ön volt az elsõ szemüveges akcióhõs, Harry Palmer?

MC: (nevet) Azt hiszem, a Sir Michael Caine-re. Tudja, elég egyszerû feltenni egy szemüveget, nem nagy szám. Az egész szemüveg-dolog onnan jött, hogy amikor jóbarátom, Sean Connery James Bondot játszotta és hatalmas sikere lett, attól rettegett, hogy a nézõk számára örökre megmarad Bondnak. Amikor megcsináltuk a Harry Palmer-filmeket, arra gondoltam: ha vége a sorozatnak, egyszerûen csak leveszem a szemüveget és kibújok Harry Palmer bõrébõl. A szemüveg engem védett, és bejött.
Mit gondol azokról a remake-ekrõl, amiket a régi filmjeibõl csináltak? Get Carter, Az olasz meló, Alfie…

MC: Az olasz meló remake-je nagy siker lett, tudom. Az a poén, hogy én is csináltam remake-eket: Marlon Brando és Niven 1964-es Bedtime Story-ját például Dirty Rotten Scoundrels címen forgattuk újra Steve Martinnal. Az a titka, hogy nem szabad nagy sikereket újraforgatni, mert a hatalmas elvárásba könnyen beletörhet az ember bicskája. A The Quiet American is remake volt, az eredetijére viszont a kutya se emlékszik, mert megbukott, csakúgy, mint a Bedtime Story. Ez a jótanácsom: csak bukott filmeket remake-eljetek. Ez volt a baj az új Get Carterrel és az Alfie-val: mind a kettõ jól megcsinált sikerfilm volt a maga idejében és az új változat nem váltotta be a régiek ígéretét.

A pletyka szerint Michael Caine a hatvanas években 2 üveg vodkát és nyolcvan cigarettát fogyasztott naponta. Hogyan él manapság?

MC: (nevet) Csak vörösbort iszom és azt is a vacsorám mellé. Azért a pontosság kedvéért: 1 üveg vodka volt az és csak napi negyven cigi, úgy látszik idõvel ez is inflálódott… Szerettem a vodkát. A pályám elején, amikor filmszínész lettem, borzasztó stresszes volt az életem. Hatalmas felelõsség nyomta a vállamat és azért ittam, mert azt gondoltam, ez segíthet oldódni kicsit.

Min dolgozik mostanában?

MC: Most éppen kivettem egy év szabadságot, pihenek. Kerestem valamit, amit szívesen eljátszanék és találtam is egy kis szerepet. Alfonso Cuarón, aki az Y tu mamá tambiént is rendezte, új filmre készül – ez lesz a The Children of Men. Futurisztikus mozi lesz, a 2020-as években játszódik majd. Két nagyszerû színész lesz a partnerem: Julianne Moore és Clive Owen. Nem ismerem õket személyesen és nagyon várom, hogy együtt dolgozhassunk. Szándékosan kis szerepet kerestem egyébként; legutóbb a The Quiet Americanben volt fõszerepem, és teljesen kikészültem a nagy munkában. (nevet) Januárban pedig újra Christopher Nolannel forgatok. A film címe The Prestige lesz, és két gyilkoshajlamú bûvészrõl szól, Christian Bale-lel és Hugh Jackmannel a fõbb szerepekben. Nagyon jó a forgatókönyv, én leszek az a fickó, aki kidolgozza nekik a bûvésztrükköket. Ezután pedig, ha Christian kipihente magát, jöhet a következõ Batman.

Mi történhet még Alfreddal, az inassal a következõ részekben?

MC: Hú, hát nem tudom. Az biztos, hogy tetszett nekik, amit az elõzõben csináltam, különben nem hívtak volna vissza. Bár láttam egy részt az új forgatókönyvbõl, ahol Batman beöltözteti Alfredet Batmannek, hogy eltereljék a gonoszok figyelmét. Tessék, mégis csak én leszek Batman – egy kis idõre. Biztos vagyok benne, hogy ez az öltöztetõs jelenet tele lesz poénokkal, hiszen én jóval nagyobb darab vagyok, mint Christian és valahogy bele kell férnem az õ Batman-jelmezébe…
És a Batmobil? Soha nem akarta vezetni egy kicsit?

MC: Á, dehogy, túl bonyolult lenne. Láttam, mennyire nehéz ügy. Tudnia kell rólam, hogy nem vagyok nagy autós – úgyis sofõröm van. Vezetni se tanultam meg ötvenéves koromig, ekkor költöztem Los Angeles-be, ahol lehetetlenség autó nélkül meglenni. Londonban nõttem fel az ötvenes években, és akkor nem is volt még senkinek se kocsija. Ha akarnék se tudnék vezetni itt Angliában: nincsenek rendes utaink, képtelenség. London pedig egy autósnak elviselhetetlen.
Londonban él?
MC: Nem, nem, az otthonom Surrey megyében van, Box Hill környékén. Itt van a házam, benne az irodám, most is innen beszélgetünk. Ha nem dolgozom, kertészkedem, fõzõcskézek, vagy éppen írok, az önéletrajzomon dolgozom. Sokat utazom, de szeretek itthon lenni, a házamban: zenéket veszek fel, filmezem a kertemet, saját dvd-ket vágok össze magamnak, jól elmegy az idõ az ilyesmivel. Egy idõben volt egy étteremláncom, hat-hét évvel ezelõtt, de megszabadultam tõlük, amikor túl komoly üzlet lett az egész. Szórakozásnak indult – imádok fõzni -, de aztán egyszercsak különbözõ meetingeken találtam magam igazgatók és fõkönyvelõk között, és hamar eluntam magam. Eladtam az egészet az üzlettársamnak és újra az vagyok, aki vagyok: színész, aki a szabadidejében szeret fõzni és kertészkedni.

A Batman: Kezdõdik! és a 8 lemezes Batman antológia november 15-étõl kapható a boltokban.

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: