Infinite Crisis – Elõtte és utána

[adriandraco] Elolvastam pár poszt-crisis sorozatot, és mivel nincs nagy forgalom a DC képregény hírek terén, gondoltam írok róluk pár szót, de hogy legyen összehasonlítási alap, elõször a Crisist és az elõfutárait értékelném…

Identity Crisis (mini): Egy gyilkosságsorozat okoz riadalmat a szuperhõs társadalomban, ami mindenkit megráz. Ezúttal ott támadják õket, ahol a leggyengébbek. A szeretteiknél.
Brad Meltzer (több bestseller szerzõje, de képregényes körökben újoncnak számít) megmutatta, hogy érdemes rá figyelni. A történet zseniális. Régi sérelmek, feszültségek kerülnek elõ, izzik a levegõ a szuperhõsök között. Meltzer úgy teremt drámai helyzetet a DC univerzumban, hogy nem nyúl az elcsépelt képregényes eszközökhöz. Itt nincs világot fenyegetõ fõgonosz, pusztuló univerzum és egymással ütközõ bolygók. Ezek a szuperhõsök hazudnak, megkerülnek bizonyos ki nem mondott, de általánosan elfogadott szabályokat, szeretnek, gyûlölnek… Mainstream képregény, ami ráadásul fontos szerepet kap a DC talán legnagyobb eseményében, még nem volt ennyire bátor. A Zöld Íjász (akinek megvan a véleménye mindenkirõl), remek választás volt narrátornak, a rajzoktól meg ne ijedjen meg senki.

Ami jó benne: Minden. Talán elfogult vagyok. Ja, és Batman a megszokottól jóval eltérõ szerepet kap.

Ami rossz: Vannak hibái, csak nincs idõ figyelni rájuk a pozitívumok miatt.

(Ajánlott olvasmány mellé (elõ- és utózöngékkel): Crisis of Conscience mini)

10/10

The OMAC Project: Blue Beetle halála után ébrednek rá a “nagymenõ” szuperhõsök, hogy valami fontos dolog elkerülte a figyelmüket, de már késõ, az OMAC harcosok bevetésre készek. Persze felmerül a kérdés, hogyan állhatott össze az OMAC projekt ennyire rejtve minden szem elõl.
Nos, van itt akció, dráma, meghasonlott szuperhõsök, és minden, ami kell, csak könnyû elkeveredni. Mindenképpen kellemes olvasmány volt, de sokat emel a színvonalon, ha hozzáveszem a Countdown to Infinite Crisis egyrészes történetet, ami az egész elõfutára, Blue Beetle fõszereplésével. Érdekes, ahogyan a történetet egy másodrangú hõs szemszögébõl meséli el, mert így betekintést kaphatunk a „kicsik” életébe is.

Ami jó: Batmanre rossz idõk járnak. Blue Beetle. Wonder Woman kézbe veszi a dolgokat.

Ami rossz: Utána kell olvasni pár dolognak, könnyen el lehet kavarodni.

(Ajánlott olvasmány mellé: Countdown to Infinite Crisis)

7/10

Rann-Thanagar War: Rann egy baleset folytán új naprendszerbe került, így Thanagar pályája instabillá vált, és a bolygó a rendszer napjába csapódott. A megmenekült thanagariak a ranniak mellet kényszerülnek élni, és ismerve a thanagariak vérmérsékletét, az összecsapás elkerülhetetlen.
Hatalmas, egy egész bolygót beterítõ csata, tökéletesen üres hátérrel, ami a legtöbb olvasó számára teljesen érdektelen. Igazából a csatán kívül sokat nem ad a Crisishez, így kihagyható, elég elolvasni a tartalmát. A rajzok viszont nagyon jók.
Tartozik hozzá egy másik mini, ami egy régi karaktert fest fel újra a DC vásznára, ez pedig az Adam Strange: Planet Heist (ami nálam simán 10/10-es). Aki kedvelte a klasszikus sci-fi történeteket, azt kellemes meglepetés érheti, mert a Planet Heist jól hozza az ismert hangulatot, a története is érdekes, nagyon erõsek a karakterei, és hatásos a noiros ábrázolás. Inkább ezt érdemes elolvasni.

Ami jó: Semmi, maximum a rajzok. Inkább az Adam Strange mini.

Ami rossz: A szokásos grandiózus csata, világmegváltás, stb. Érdekel ez valakit?

(Ajánlott olvasmány mellé: Adam Strange Planet Heist)

2/10

Day of Vengeance: Az újjászületett Eclipso ráveszi a Spectre-t, hogy pusztítsa el a mágiát, persze, ehhez a DC univerzum mágusainak is van egy-két szavuk.
A DC univerzum „mágikus” oldalában eddig Zatanna bájain kívül nem sok vonzerõt láttam, igaz nem is olvastam sok ilyen stílusú történetet. A Day of Vengeance viszont korrekt. Sokat látunk a világ ezen részébõl, jó pár karakter feltûnik, össze is csapnak rendesen, és ami a legjobb, megalakul a régi/új Shadowpact, aminek Detective Chimp is a tagja. Ki ne imádna egy dohányos, alkoholista, beszélõ majmot?

Ami jó: Shadowpact. Detective Chimp. Mágia.

Ami rossz: Finnyások kerüljék. Akit elriaszt Superman kék ruhája és piros gatyája, az meneküljön, mert ez a mágia világa, itt vannak az igazi különcök.

(Ajánlott olvasmány mellé: Green Lantern: Rebirth)

7/10

Villains United: Lex Luthor (az Identity Crisisben kiderültek hatására) hadsereget toboroz a DC fõgonoszaiból, de Catman nemet mond. Catman… Õ pedig (Cat-Man, Bat-Man, hehe) nem az a kaliberû karakter, akitõl egy „nem” elfogadható lenne Luthor számára, így megindul a hajtóvadászat ellene. Persze, nincs egyedül. Páran nem kérnek Luthorból és a titokzatos Mockinbird irányítása alatt megalakul a Secret Six. Kemények, elszántak…és mellesleg ötöd osztályú balfék…ööö…fõgonoszok.
Kihagyhatatlan. A történet nem nélkülözi a megszokott elemeket, és alapjában véve jó kis sztori, de itt nem ezen van a lényeg, hanem a karaktereken, akik nagyon el lettek találva. Catman cool, Deadshot nem kevésbé, Scandal király, Ragdoll és Paradémon viccesek.

Ami jó: Tömény adrenalin, sok remek karakter. Catman. Captain Nazi megkapja a magáét.

Ami rossz: Captain Nazi.

(Ajánlott olvasmány mellé: Green Arrow: Archer’s Quest (a GA ongoingból, Brad Meltzer névjegyével. Mindenképpen érdemes elolvasni, mert így a leginkább szembetûnõ és hatásos Catman karaktere.), Flash: Rogue War)

10/10

The Return of Donna Troy: Donna Troy visszatér? Hol volt eddig? Itt bizony megint utána kell olvasni a dolgoknak, de érdemes-e? Röviden: nem. Donna Troy története semmilyen érzelmet nem ébresztett bennem, így nem nagyon kötött le a figura kínlódása.

Ami jó: Donna Troy meghal. Donna Troy ruhája.

Ami rossz: Donna Troy visszatér.

1/10

Infinite Crisis: Most össze kéne foglalnom a történetet röviden? Legyen elég annyi, hogy a korábban felsorolt minik vezettek idáig, és itt a végén megint szóba kerülnek egymásba csúszó világok, tömegesen pusztuló hõsök, és sok Superman is.
Az Infinite Crisis egy hatalmas esemény a DC-nél, így elég bonyolult, rengeteg szálon fut, sok utalás van régebbi eseményekre, és megszámolni is nehéz, hogy hány figura tûnik fel benne. A wikipedia ide kapcsolódó cikkét érdemes átböngészni elõtte, és a korábban felsorolt miniket kötelezõ elolvasni hozzá. Egyébként meg profin megírt történet, sok drámával, nagy harcokkal, árulással, halállal… Sokkal grandiózusabb, mint a nálam favorit Indentity Crisis, de mint ilyen, nem tud annyira a karakterek közötti feszültségekre koncentrálni, mint az IC.

Ami jó: Világmegváltás/megmentés felsõfokon. Sok halott szuperhõs.

Ami rossz: DC újoncoknak bonyolult, de a tapasztalattal rendelkezõknek is lehetnek sötét foltok.

(Ajánlott olvasmány mellé: Minimum a korábban említettek)

8/10

Így is elég hosszúra sikerült a mondanivalóm, de pár mondatot még írnék két minirõl, amiket már említettem, és kapcsolódnak a Crisihez.

Flash: Rogue War (mini): A Rogues két táborra oszlik és vélt, vagy valós sérelmeikért elégtételt akarnak venni egymáson. Flash megpróbál rendet teremteni, de Professor Zoom rajta üt, és nem adja fel a tervét, hogy az általa okozott szenvedéssel és kínokkal Flash-bõl jobb szuperhõst faragjon.
Geoff Johns hihetetlenül jól megragadta az összes karaktert. Egyszerûen minden szereplõ emlékezetes, és az is érdekes, ahogyan minden részt más-más szereplõ vezet be. Aki szereti Flash-t, annak kihagyhatatlan, aki meg nem, az itt megszereti, sõt, még az ellenfeleit is.
Külön tetszett, hogy itt jön ki a DC univerzum sajátossága. Sokan szidják a giccses, ízlésficamos ruhákban parádézó hõsöket, de a DC világában õk mind különcök. A legtöbben soha nem akartak átlagosak lenni, a többi ember közé tartozni. Õk mások, különleges képességekkel, és ezt többek közt a kosztümökkel is hangsúlyozzák.
Meg kell még említenem a rajzolót, Howard Portert és a színezõt Livesay-t, akik tökéletes munkát végeztek, így a szereplõk külseje és mozdulatai is legalább annyira emlékezetesek, mint a személyiségük.

Ami jó: Flash és a Rogues csúcsformában. Akció, dráma, karakterek.

Ami rossz: Van itt ilyen? Talán az elején el lehet veszni a sok szereplõ között, ha elõször találkozik velük az ember, de pár rész után könnyû kiigazodni.

10/10

Green Lantern: Rebirth: Nos, annak idején a DC úgy döntött, hogy kiírják Hal Jordant a Zöld Lámpások történetébõl, és Kyle Rayner veszi át a helyét, így Jordan karaktere õrületbe süllyedt, miután egy robot Superman elpusztította szülõvárosát, Coast City-t, és végül a Parallax nevû nagyhatalmú lénnyé vált. Parallax megölte a Zöld Lámpásokat, és megpróbálta elpusztítani az univerzumot, hogy a saját ízlése szerint újrateremtse (ez a Zero Hour miniben történt), de pillanatnyi józanságában a felszínre került a régi Hal Jordan, és feláldozta a magát a Földért. Késõbb az õ lelke lett a Spectre – a bosszú szelleme- „gazdalelke”.
Persze, nem mindenki örült Hal Jordan halálának, így – nem nagy spoiler, mert a cím is árulkodó – ez a mini Jordan visszatérésérõl szól. Vagyis megszegi a filmes körökben ismert szabályt: Ne hozzunk vissza elsiratott hõsöket. Csakhogy a Rebirth a szabályt erõsítõ kivétel, ugyanis jól csinálja, amit csinál. Jordan visszatér, és nem is akárhogy. Nem árulok el többet, mindenki olvassa csak el szépen.

Ami jó: Minden. Külön kiemelve a rajzokat és a színezést is.

Ami rossz: Utána kell olvasni az elõzményekhez.

8/10

Most pedig következzenek a Crisis utózöngék:

Secret Six (mini): Nagyon vártam ezt a sorozatot, hiszen a Villains United a kedvencem volt, de minden ami ott jó volt, itt hiányzik.
A VU-ban a Secret Six-et a kényszer hozta össze. Nem voltak õk se jók, se rosszak, csak élték az életüket, ám a közös ellenség szövetségbe kényszerítette õket. Ott ez az egész természetesen jött, de az új miniben az író folyton azon erõlködik, hogy megmutassa a gyengébbeknek is, mennyire semleges a csapat. Rossz az ötlet, rossz a történet (ki a fene venné be a csapatába Mad Hattert? Ehhez még Jokernek is be kell lõnie magát), unalmasak a karakterek. Jól elszúrtak egy remek kis csapatot.

Ami jó: Csak hat részes.

Ami rossz: Sok az a hat rész is.

1/10

Shadowpact (ongoing): Kevesebbet vártam ettõl a sorozattól, mert azt hittem nincs bennük annyi, hogy egy Day of Vengeance szintû esemény nélkül is megálljanak a lábukon, de kellemeset csalódtam. Az elsõ történet korrekt, jól felvezeti a hõsöket, és izgalmas. A folytatás sem rosszabb. Még az olyan töltelékrész is érdekes, amelyikben Blue Devil egyik napjába tekinthetünk be. Ez egy humoros, könnyed sorozat, ami nem nélkülöz ezért egy kis vért és drámát sem. Tizenkét elolvasott rész után csak ajánlani tudom. Talán egy dolog nem tetszett: Detective Chimp ugyan humoros, de kevés szerepe van, és nem kapták el olyan jól a karakterét, mint a Day of Vengeance-ben.

Ami jó: Mágia, démonok, Etrigan, Shadowpact.

Ami rossz: Detective Chimp nem az igazi.

8/10

Battle for Blüdhaven (mini): Mégis mi a fenének küzdene bárki is Blüdhavenért? – tettem fel magamban a kérdést, de végül belekezdtem és nem bántam meg.
Az Infinite Crisis alatt Blüdhavenben egy élõ biológiai fegyver robbant fel. Egy év telt el azóta, és a túlélõket a közben a város köré épített fal még mindig távol tartja otthonaiktól. Sokan visszavágynak, és egy fiatal, a robbanás következtében szuperképességekkel megáldott férfi áll az élükre, aki minden mögött összeesküvés-elméletet sejt. A városban közben a kormány szupercsapatai veszik át a hatalmat, és kitiltanak bárki mást onnan. A törvényeket pedig a szuperhõsöknek sem illik áthágni, de vajon mi történik a városban, a fal mögött, ami ennyire fontos a kormánynak?
Nos, a címéhez híven, akcióban nem szenved hiányt a Battle for Blüdhaven. Feltûnik egy rakás szuperhõs, modern lovagok, káromkodó androidok és még egy halom egyéb karakter. A poénok nagyon ülnek, a történet sem rossz, és összességében ez is egy kellemes csalódás volt. Szórakoztató történet.

Ami jó: Mindenki megküzd mindenkivel. Sok szuperhõs. Poénok.

Ami rossz: Nem zárják le teljesen a sztorit.

8/10

The Omega Men (mini): Õk már bemutatkoztak (új formában, mivel korábban is léteztek már) az Adam Strange miniben, és valószínûleg volt némi visszhangja a dolognak, így kaphattak egy saját minit.
Sajna ez a történet nem használja ki a csapatban rejlõ lehetõségeket. Õk olyanok, mint Han Solo, nem mindig törvényesek az eszközeik, de nem nevezhetõek gonosznak. A gond az, hogy õk inkább egyfajta fejvadász csapatnak tûnnek, ez a történet pedig megint az univerzum lehetséges pusztulásáról, és hasonló dolgokról szól, ahol a csapat szinte csak statisztál, nem találják meg úgy a helyüket, mint a Planet Heistben. Nem rossz a sztori azért, hiszen itt van Tigorr, Doc II, Broot, meg a többiek, de igen erõs hiányérzetem volt a végén.

Ami jó: Tigorr, Broot, Doc II, Elu…nehéz õket nem kedvelni. Sõt, még Viril Doxot is szeretjük.

Ami rossz: Pont azért szerettük õket, mert „kispályásoknak” tûntek. Kevés a helyük ebben a sztoriban.

6/10

Ha végeztem a többi poszt-crisis sorozattal, talán még jelentkezem :)