A Nol a Fesztiválról

Képregény a Gödörben – A cím kissé talán félrevezetõ. A képregény ugyanis nincs gödörben. Már a magyar képregény sem. Csak arról van szó, hogy az Erzsébet téri Gödörben (abban, amelyik a meg nem épült Nemzeti Színház mélygarázsából lett) rendezték a hétvégén a rajzos mûfaj harmadik fesztiválját.

Aki végjárta az ötven standot, hallgatta az elõadásokat, annak világossá vált, hogy bizony a magyar képregényüzlet kezd magára találni. Kiadók tucatja volt jelen, képregényboltok, szaklapok, magazinok, kellékárusok kínálták termékeiket, szinte minden korosztálynak valamit. Állítólag már nyitás elõtt a Meridien Szállóig állt a sor, annyi volt az érdeklõdõ. Elsõsorban fiatalok, harminc alattiak. Fõleg kamaszok, akik Batman, X-Men, s ki tudja milyen füzetek után kutakodtak, s bennfentesen pörgették a dobozokban kirakott mangaköteteket is. Úgy tûnik, ez a japán eredetû, olcsó képregénymûfaj egyre kedveltebb nálunk. Fõleg, hogy most már magyar kiadók magyar fordításokkal is megpróbálják kiszolgálni (és persze gerjeszteni) ezt az igényt. Tíz-tizenöt történet elsõ-második kötetei kaphatók egyelõre. Még nem sok. De ezen a területen a guruk nagy felfutást szimatolnak. Akad például olyan kiadó, amelyik eddig nem foglalkozott képregénnyel, most egyszerre hat mangát ad ki.

Az egyik legismertebb budapesti képregénybolt Grifter (a cikk eredetijében csak “Grif”, de jobbnak láttam javítani! :D – mano) becenéven közismert tulajdonosa szerint 2007 amúgy is nagyon erõs év, hiszen januártól májusig annyi minden jelenik meg magyarul, mint az elõzõ két-három esztendõben összesen. Legalább harminc-negyven kiadvány. Nemcsak manga, hanem minden más.

A fesztivál egyik újdonsága a spártai hõsökrõl szóló 300, melynek filmváltozata épp a mozikban hódít. A legnagyobb hazai képregénykiadó, meglovagolva a premiert, szép, kemény kötéses, fényes papíros albumban kihozta az eredeti Frank Miller opuszt, magyarul. A jó minõség miatt az ifjú rajongóknak még kicsit drága volt. Ezért aztán õk inkább Kázmér és Huba, a napilapok hátsó oldalairól ismerõs két mókás figura összegyûjtött kalandjaira pályáztak. A mûfaj iránt komolyabban érdeklõdõk Scott McCloud képregény-elméleti comicsát is beszerezték. Ugyanott volt kapható Aleksandar Zograf szerb rajzoló Pszichonauta címû könyve, a belgrádi NATO-bombázások alatti álmairól. Ezt mindjárt dedikáltatni is lehetett, s Zograf rajzos ajánlást varázsolt mindenkinek. Marabu szegény, rosszabb helyen ült, hozzá, úgy láttam, kevesebben vitték szignálni az új Dodó-kötetét.

Én magam egyébként a magyar rajzolók mûveit, s a klasszikusabb, szépirodalmi igényû sorozatokat kerestem. Örültem Gradimir Smudja Van Gogh stílusában rajzolt gyönyörû munkájának – a szerzõ egyébként a legutóbbi fesztivál díszvendége volt. És nem tudtam ellenállni Ptiluc Disznóól címû (másfél éve magyarul is kiadott) utópiájának. A klasszikus magyarok közül Korcsmáros Pál színes, kemény táblás Rejtõ-sorozatát és történelmi munkáit persze ismertem, de örömmel láttam, hogy egy másik kiadó Sebõk Imre-sorozatba fogott. Sorban jelennek meg, fekete-fehérben irodalmi adaptációi. Fazekas Attila '56-os történettel jelentkezett. A fiataloktól Odegnál Róbert két nagyon szép kötete tûnt fel, és Gróf Balázs humoros gyûjteménye. Láttam egy kódex alaposságú munkát Szigetvár ostromáról, amely nagy alakban, piros bõrkötésben is kapható volt. De ekkor már erõsen fogyott a pénzem. Úgyhogy a hátralévõ idõben már csak lapozgattam. Kuriózumokat keresve találtam például teljesen új, magyarra ültetett, kemény fedeles rajzolt pornótörténeteket is, de más szempontból legalább ekkora meglepetés volt II. János Pál képregényben elmesélt – a Vatikán által hitelesített – életrajza, amely még a pápalátogatásra jelent meg nyelvünkön, s utolsó fellelhetõ példányait alighanem itt és most lehetett megszerezni. Nem hagyhattam ott. (Csordás Lajos)

Forrás: nol.hu

Facebook Hozzászólások