House of M – Mutánsvilág

    „No more mutants.”

Az X-Men történetének egyik legjelentősebb eseményét, a House of M-et, Brian Michael Bendis szállította 2005-ben, saját, a Bosszú Angyalai feloszlását elmesélő története, a Káosz (Avengers Disassembled) folytatásaként. Miután Wanda Maximoff, a Skarlát Boszorkány megőrült, és több csapattársát lemészárolta, apja, Magneto, és Xavier próbálták meggyógyítani, többek közt az okkultizmus mestere, Dr. Strange segítségével, ám nem jártak sikerrel – kudarcuk következménye ez a sztori, ami gyökeres (és sokáig érdemi reagálás nélkül hagyott) változásokat hozott az X-Men világában. Mindennek, vagyis a mutánsok erővesztésének következményei, azóta is vita tárgyát képezik a rajongók közt, főleg azért, mert Grant Morrioson épphogy lefektette egy egész mutánstársadalom mindenre kiterjedő alapjait, amikor Bendis egy karlendítéssel romba döntötte az egész koncepciót, és pont ellenkező irányba terelte a mutánsok sorsát. Ne feledjük azonban, hogy mindez Quesada főszerkesztői utasítására történt, vagyis az írót legfeljebb az alapján ítélhetjük meg, hogy az adott (egyébként jó, csak kicsit talán túl korán ellőtt) ötletből mit sikerült kihoznia. Márpedig ilyen szempontból Bendis kifogástalan munkát végzett.

Az X-Men és a Bosszú Angyalai összegyűlnek, hogy eldöntsék az erejét uralni képtelen, s így az egész világra veszélyt jelentő Wanda Maximoff sorsát. Mielőtt azonban ezt megtehetnék, Xavier professzor eltűnik, a világ pedig kifehéredik, és átveszi helyét egy új realitás, amiben a mutánsok az uralkodó faj a Földön, élükön pedig Wanda apja, Magneto áll. A való világra a főszereplők közül csak Rozsomák emlékszik, aki gyorsan hozzálát, hogy összegyűjtse társait, és egy rejtélyes lány, Layla Miller segítségével feltárja az ő emlékeiket is. Életük legnagyobb feladata áll előttük: vissza kell formálniuk a világot olyanra, amilyenre volt, méghozzá a Skarlát Boszorkány segítségével, aki pedig egy mozdulattal képes kitörölni őket a valóságból.

Az X-Men története során számos alternatív világot láthattunk már, és ezek közül az Age of Apocalypse és a Chris Claremont által jegyzett Az eljövendő múlt napjai voltak a legérdekesebbek és legjobban kidolgozottak – 2005-ben ehhez a duóhoz csatlakozott a House of M, ami a Fenegyerek történetek mellett a legjobb, amit Bendis eddig a Marvelnél írt. Ebben a nyolc részes miniben (az egymásnak és ennek is ellentmondó, igencsak ingadozó színvonalú, nem Bendis által írt hordaléksztorikat most hagyjuk) megteremt egy izgalmas szituációt, és maximálisan kihasználja annak minden aspektusát mind a karakterek, mind a történet szempontjából.

Az egy fel- és egy levezetőrészt is magában foglaló House of M lassan indul, hogy a szűkre szabott keretekhez képest a lehető legjobban megismerjük Magneto mutáns utópiáját (ami egyébként kellemes meglepetés a rendszerint sötét, disztopikus alternatív világokhoz képest). Bendis a tipikus crossover-hagyományok mentén halad: szituációfelvázolás, cél, hősök összegyűjtése, támadás. A megfontolt tempóban építkező sorozat feszültsége aztán a hetedik rész kaotikus, erőteljes fináléjában tör ki, és az írónak sikerül elérnie, hogy ne az akciók, hanem a drámai vonások kerüljenek előtérbe. A Magneto családja körül robbanó emocionális bombák, a Pietro karakterére alapozott fordulat, és Wanda végső kétségbeesésében, nyilván nem tiszta elmével hozott döntése (ami így írói szempontból tökéletesen megalapozott) a XXI. századi X-Men és Bosszú Angyalai sztorik egyik legnagyobb hatású befejezését eredményezik.

A következményekkel foglalkozó utolsó is hoz néhány remek pillanatot. Még mellékszálként is nagy hangsúlyt kap Pókember Gwen Stacyvel kapcsolatos személyes tragédiája, és annak is ideje volt már, hogy 30 évnyi vergődés után valaki végre visszaadja az emlékeit Rozsomáknak (azt viszont, hogy Daniel Way mit kezdett ezzel a Wolverine: Originsban, inkább ne firtassuk). A történet ilyen és ehhez hasonló érzelmi viharait pedig nagyszerűen illusztrálja Olivier Coipel.

Rajzai óriási drámai érzékről tesznek tanúbizonyságot, különösen a finálé forgatagában kapja el az egyes karakterek nagy pillanatait, amiket a képek kamerafókuszálás illúzióját keltő hatásával emel ki. Igaz, a Magneto, Wanda és Pietro közti végső konfliktus paneljei kicsit már átláthatatlanok, az arcábrázolás pedig aligha tartozik az erősségei közé. (Esad Ribic borítói pedig kifejezetten ocsmányak, de ez legyen a legkisebb probléma.) A House of M, ami Mutánsvilág címmel elvileg itthon is megjelenik majd két kötetben a Kingpin jóvoltából (a cikk megjelenése óta a Nagy Marvel Képregénygyűjtemény 34. kötetében is megjelent), kötelező olvasmány minden képregény-rajongó számára. Függetlenül attól, hogy következményei szempontjából az erővesztés főszerkesztői koncepciója bevált vagy sem, ez egy piszkosul jól megírt történet.

9/10
Megjelenés: 2005 (Magyarország: 2008/2009)
Történet: Brian Michael Bendis
Rajz: Olivier Coipel

Olórin, 2008. március 25.

Cím: Mutánsvilág (NMK #34)
Sorozat: NAGY MARVEL KÉPREGÉNYGYŰJTEMÉNY
Szerző(k): Brian Michael Bendis, Olivier Coipel, Tim Townsend, Rick Magyar, John Dell, Scott Hanna, Frank D’Armata, Esad Ribic
Kiadó: Hachette
Ár: 3090 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 208 oldal
Megjelenés: 2019.04.11.
Megvásárolható: Újságárusok
Online vásárlás: szukits.hu kepregenymarket.hu