9 gondolat a Maus betiltásáról

Többször elhessegettem már a témát, de miután folyamatosan visszatér a látóterembe, így megadtam magam és megnyitottam Vigéc Wordjét. Hangsúlyozni szeretném, hogy az alábbiak a saját meglátásaim, nem egyeztettem a virtuális szerkesztőségünk többi tagjával.

1. Nem lett betiltva.
Akár angol, akár magyar nyelvű híroldalakat nézek, az esetek többségében a „betiltás” („banned”) szót használják. Esetleg a cikkben pontosítanak. A valóság az, hogy egy Tennessee állambeli tankerület, amely maga választhatja meg a kötelező és ajánlott olvasmányok körét (vö. NAT, egyentankönyv, KLIKK), az iskolai tanács, más fordításban iskolaszék (school board) döntése értelmében a nyolcadikos anyagból kikerült a Maus. Két dolgot érdemes erről tudni: Amerikában több cég foglalkozik tananyagfejlesztéssel és az iskolák szabadon választhatnak ezek közül. A Maus része az EL Education programjának, így került be az azt választó iskolakörzet tananyagába. Mondhatjuk, hogy be lett tiltva a Maus, hiszen kihúzták a tananyagból? Minden könyv be van tiltva, amelyet be se választottak hasonló vagy más megfontolások mentén? Be van tiltva a Maus az összes többi, egyébként többséget alkotó, amerikai iskolákban, ahol még csak be sem került a tananyagba? Nyilvánvalóan nem. Betiltásról akkor beszélhetnénk, ha a könyvtárakból száműznék, ha a hozzáférést korlátoznák. „Tiltás” akadályt jelent, nem pedig az ajánlás, kötelezővé tétel, hozzásegítés tagadását. A másik, amit érdemes tudni erről, hogy Amerikában az iskolai tanácsok viszonylag alacsonyan szervezett egységek, napi kapcsolatban állnak a szülőkkel, gyerekekkel. Tagjait közvetlenül választja meg a lakosság. Vagyis ez a kihúzás nem egy felülről érkezett tiltás, hanem maga a közösség döntése volt, amelyet visszaigazolnak tanárok és szülők nyilatkozatai a meghallgatáson.

2. Itthon mi a helyzet?
Mint utaltam rá, itthon bőségesen beszámolt az esetről a mainstream média. Idézzük fel, a Maus eddig része volt a nyolcadikos tantervnek az egyik legkonzervatívabb amerikai állam vidékies tankerületében! Nem csak része, de több hetes oktatás forgott körülötte. És miután ez egy neves oktatási anyagokat előállító cég anyaga nyomán történt, így számos más iskolában is ez a helyzet. Itthon hallott bárki arról, hogy a Maus kötelező vagy ajánlott irodalom lett volna általános iskolában? És más holokauszttal kapcsolatos írás? Utóbbira akad példa, de egészen ritka. Építettek rá komplex szöveg és képértelmező tananyagot? Amerika és a mi viszonyunk miben is más a holokauszthoz? Milyen alapon kérjük pont mi számon az amerikaiakon a más földrészen, mások által elkövetett népirtás tudatosítását?

3. Van gyereked? Mikor ajánlanád neki a Maust?
Nekem van kettő is olyan, akik már túl vannak a nyolcadik osztályon, de valahogy még egyiknek sem javasoltam. Én emlékszem arra, amikor először olvastam, mennyire mélyen megérintett, általa mennyi fájdalmat éltem át. Arra pont nem emlékszem, amiket a tanács nevetségességét illusztrálandó idéznek, úgymint csúnya beszéd és meztelenség, de azokra igen, amiket ritkábban idéz a sajtó, pedig érvként szintén felmerültek: öngyilkosság, kínzás, szenvedés és halál explicit ábrázolása. Tény, hogy nem szabad a gyereket elrejteni a világtól, tény, hogy minden embernek előbb-utóbb szembesülnie kell a legnehezebb témákkal is, de azt nem szabad elvitatni, hogy minden szülő (és tanár) más korban és módon tartja ideálisnak az ezekkel való ismerkedést. Ha valaki szerint nyolcadikban ez még korai, azzal lehet vitatkozni, de azt nem lehet elvitatni, hogy egy teljesen legitim álláspont lenne. (Egy vagy két éve megnéztük itthon a Jojo Rabbitet. A kisebbik fiam is velünk nézte. Az egész filmmel nem volt különösebb gond, de [spoiler] egyszer csak az anyukát látjuk amint a falu főterén lóg. Nem szeretem a nagy szavakat, de nem túlzok: a nyolc éves fiam traumatizálódott. Elképzelhetitek, hogy mennyire rossz apának tartottam akkor magam. Ez egy szélsőséges példa, de érzékelhető, hogy a témával kapcsolatban miért óvatosak a szülők.)

4. Amerika hagyományosan nagyon prűd.
Mi ezt Európának ennek a szegletéből nagyon furának tartjuk és hamarabb értjük meg a kizárás (vélt) antiszemita szándékát, minthogy el tudjuk képzelni, hogy valóban a csúnya szavakkal, a meztelenséggel (is!) gondja akadt a testületnek. El kell olvasni a teljes beszámolókat, ott szerepel benne, hogy javasoltak más hasonló témájú irodalmat, amivel kapcsolatban nem merültek fel formai kifogások. Sőt, az is fölmerült, hogy ők maguk megvágják az anyagot, de ezt nyilvánvaló szerzői jogi okokból nem tehették. OK, röhögjünk ezen, de idézzük fel, hogy a Largo Winch, XIII kitakart mellekkel jelenik meg angolul! Akinek idegen ez a világ, annak érdemes megtekinteni az IMDB – egyébként nagyon hasznos – szülői ajánlás szekcióját.

5. Ez a prűd álszentség a saját mindennapjainktól sem idegen.
Erre az írásra nagy valószínűség szerint egy Facebook linkről kattintottál. A poszthoz nem választhattam volna bármilyen témába vágó képkockát kiemelt képként, hiszen a Facebook algoritmusa bizonyos típusúakat rögtön kiszűrne és letiltana. Egy olyan korban élünk, ahol a felnőttvilág első számú médiafogyasztásáért felelős felülete egy mesterséges intelligenciával szúrja ki, hogy van-e mellbimbó vagy nincs. Nem számít a tartalom, a körülmény, a szándék. Van vagy nincs azt jelenti, hogy menjen vagy maradjon. És akkor ezen a felületen rugózhatunk kommentekben azon, hogy mennyire süket ez a tankerület, amely káromkodásért, meztelenségért szűr ki gyerekeknek szánt irodalmat (elfelejtve, hogy ez csak az érvek formai része volt).

6. Attól, hogy képregény és antropomorf állatok a szereplők, még nem jelenti azt, hogy az gyerekirodalom. A Maus éppen ennek az ellenpontozása. (Megelőzve a Blacksadet, de nem megelőzve Carl Barkst, és akkor itt hadd ajánljam Sudár Bence, témában született, kitűnő írásait a Panelben.)

7. Hogyan tanítható gyerekeknek a holokauszt?
Nyolcadikban mind magyar irodalomból, mind történelemből elérkeznek ehhez az időszakhoz. Az oktatási rendszerünk pedig olyan, hogy a gyerekek egy része esetében ez az utolsó alkalom arra, hogy egy nagyon fontos témával megismerkedjenek szervezett formában. Tapasztalatból tudom, hogy már alsóban zsidóznak, cigányoznak az osztálytársak. Tehát minden arra mutat, hogy kötelességünk a tananyagba építeni az anyagot legkésőbb nyolcadik osztályban, de még nem feltétlenül értek meg arra, hogy fel tudják dolgozni a nyers valóságot. Érdemes összevetni a Maust a kifejezetten oktatási célból létrehozott, magyarul is megjelent Az igazság nyomában, valamint a Családi titokkal. Ezek képi anyagával szemben nem merülhetnek fel a fent említett aggályok egyike sem, és mégis alkalmasak arra, hogy újszerű eszközökkel közelebb hozzák ezt a témát – és még sok másik számunkra, európaiaknak, fontos témát, úgymint a kollaborációt, az esetleg dicstelen családi múltat.
A témában javaslom ezt a tanulmánykötetet, melyből különösen érdekesek az interjúrészletek és a fenti képregényeket is érinti. (Megjegyzem, hogy a Maus szóra nem érkezett találat.)

8. Hülye a Gaiman, Spiegelman, mindenki, aki felháborodott a hír hallatán, és csak én vagyok helikopter?
Semmiképpen. Abban a mesterségesen gerjesztett egybites térben (Maus igen-nem), amit a médiával karöltve gerjesztünk nekik tökéletesen igazuk van, mert Maust betiltani gonosz dolog.

9. Nincs kilencedik, az volt a clickbait. Helyette Kránicz Bence friss írását ajánlom, arról, hogy kevesebb a szex a hollywoodi filmekben.

Szabó Zoltán Ádám

Talán nincs még egy olyan képregény, melyről olyan sokat írtak volna a hazai nyomtatott sajtóban,mint a Mausról. Annak idején külön kategóriát kapott sajtóarchívumunkban, további olvasnivalókért érdemes felkeresni.

Cím: A teljes MAUS (Libri)
Szerző(k): Art Spiegelman
Kiadó: Libri
Ár: 3999 Ft
Formátum: kötet
Terjedelem: 296 oldal
Megjelenés: 2018.06.04.
Megvásárolható: Könyvesboltok
Online vásárlás:
Bevásárlólista: Loading



VAN MÉG MÉG MIT OLVASNI: