25. Képregénybörzéről + Fotók

Történt, hogy a menetrend szerint érkező legutóbbi gyökeres átalakítások egyike az általános iskolákat célozta meg, így a Képregény Börzék hagyományos helyszíne, az újpesti 3. számú Általános Iskolában már nem álltak fenn a rendezvény megtartásának feltételei. Egészen konkrétan 100 asztal és hozzá székek. Én még el tudtam volna képzelni, ahogy a tornateremben a vidéki vásárok hangulatát felidézzük pokrócokra terített portékával, magunkkal hozott kempingszékekkel, de Harza Tamás szervező az egyébként is éppen eléggé gazdaságos hangulatú rendezvényt nem hagyta magára és bölcsen inkább más helyszín után kutatott.

Eddig Újpest, most Kispest. Szegedről indulva annyira mindegy – gondolhattuk. Egy ideig nem is volt különbség: kora reggel indulás Pilcz Rolival, autópályán még minden rendben, városba érve már felrázódunk, mi is a cím?, miért jön velünk szembe az egyirányú utca?, lehet itt parkolni?
A Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház beazonosítása némi zavart keltett bennem. A névben szereplő munkásotthon és művelődési ház szavak egészen más képzeteket társítottak. Ehhez képest egy két háború közötti visszafogott, de kellemes megjelenésű épület fogadott. Mint megtudtam, az intézmény idén ünnepli 90. születésnapját! (Érdemes elolvasni rövid történeti összefoglalóját.)

A megérkezést követően tisztességesen beállunk a sorba. Ekkor keletkezik az első dilemmánk: nem tudjuk, jut-e nekünk asztal (Szegedről indulva érkezési sorrend alapján nyilván nem versenyezhetünk a helyiekkel és mint később megtudjuk, a beengedést megkezdték jóval 9 előtt, nem is baj, annál kisebb a sor) és ha igen, mennyi? Ezek nélkül pedig hogyan tudhatjuk belépésnél, mennyi asztalpénzt fizessünk? Egyáltalán: ki ellenőrzi, hogy annyi asztalt vettem igénybe, amennyiért fizettem is? Eddig ugyanis az volt a rendszer, hogy belépőt fizetett mindenki, az árus a felmért helyzet alapján foglalt asztalt, asztalokat, majd nyitás után a szervező körbement és beszedte asztalonként az árusításért járó díjat. Szerencsére mano már foglalt összesen négyünknek kettő asztalt, így szűkösen ugyan, de elfértünk.

A pénztárt követő előtérben, szélesebb folyosóban helyezkedtek el a kiadók és üzletek, az onnan nyíló előadóteremben a hobbi árusok és nepperek, onnan kijutva a hátsó, kissé eldugott szűkebb folyosón pedig további magánárusok feszítettek asztaluk mögött.
Visszatérő panasz árusok részéről, hogy néhányan visszaélnek a lestipi-stopizott asztalokkal és a kivitt portékához képest túl nagy helyett foglalnak el, míg másoknak alig sikerül összehúzni a keményen kiharcolt asztalon, félasztalon. Saját benyomásaim szerint ezúttal ez csak kivételes esetben lehetett igaz. Mindenütt jól megrakott asztalokkal lehetett találkozni, hézagokat, az asztal felületét inkább az árusok által második lehetőségként kínálkozó szűkebb folyosón lehetett látni. Némi fejvakarást okozott egy árus, aki mindössze három kupacot helyezett egy fél asztalra, hiszen szétteríthette volna őket, hogy az egyes borítók képe felkeltse a nézelődök figyelmét, de ő inkább maradt a legkisebb felület elvénél.

Nem láthatunk bele abba, kire terhelték a szervezők az új helyszín okozta pluszterheket, nem is tartozik ránk, de van egy olyan tippünk, hogy ez összefügghet néhány megszokott nagyárus elmaradásával (Comics Invest, Trillian). Differenciált árszabás lehetett a hivatásos részlegen is, mert viszontláthattunk saját alkotásaikkal kereskedő szerzőket (Fazekas, 5 Panels) vagy a képregényes viszonylatban is kiskiadónak számító Comics Maniát vagy a Kertész Sándor nyomdaműveket. Kétségtelen, hogy nélkülük sokkal szegényebb lenne ez a rendezvény is.

Az árusítást két-három alkalommal hagytam ott azért, hogy körbenézzek. Először a szokásos egészséges tömeggel kezdtem hömpölyögni, de mire készítettem volna néhány fotót feltűnt, hogy ez sehogy sem megy, kissé nagy a tömeg már ahhoz, hogy időnként hátraálljak, nyugodtan állítgassak. Kevéssel később, a fotózást feladva, már azt fedeztem fel, hogy moccanni sem bírok, se előre se hátra és a kitérésre sincs lehetőség. Egy börzén jó dolog a tömeg, főleg ha az ember árusít, de tapasztalhattuk, hogy egy bizonyos szint fölött a vásárlók már nem nézik meg a portékát, mert arra alkalmuk sincs és a böngészést is felülírja a menekülési ösztön. Hogy mitől is volt ekkora tömeg? (Persze, azon kívül, hogy a válság ellenére a rendezvény mellett kitartanak a vásárlók és érdeklődők és közben mind többen fedezik fel maguknak.) Egyrészt kevés hely állt rendelkezésre, az asztalok elrendezésén is lehetne csiszolni (középső magot összébb húzni, a színpadot igénybe venni) másrészt pedig a tömeg rászabadítása sem történt egészen megfelelően. Ahogy megtudtam egy szemtanútól, egy idő után a sorban állók egyik fele becsülettel jegyet váltott a bejáratnál, másik fele pedig inkább a gyorsabb és lényegesen olcsóbb „kijáratot” választotta.

A magam részéről kifejezetten pocsék eladásokat produkáltam, nem emlékszem ennyire rosszul teljesítő börzére az utóbbi időben, de ez teljesen szubjektív dolog, számítottam is rá, mert legutóbb ősszel szerencsésen leapadt a készletfelesleg és nem is újítottam meg. Közben meg körülöttem láttam jól teljesítő árusokat is. Jó volt látni, hogy padtársam Kalyber Joe-jára van érdeklődés, újabbak is felfedezik. A Paneljeimet illendőségből kiraktam, de nem traktáltam vele senkit. Számomra az egyik legpozitívabb meglepetés volt, hogy akadt olyan vásárló, aki ott az asztalon futott össze a lappal először és elvitte az első két számot. Úgy tűnik, a 2009-es leállás óta kialakult már egy újabb tudatos képregényvásárlói kör, aki már nem ismerhette lapunkat.

Miután a bevétel elég szerény volt és az útiköltségek és egyebek összesen nem elhanyagolhatóak, ezért ez alkalommal magammal szemben talán az eddigi egyik legszigorúbb vásárlói magatartást tanúsítottam. Persze, ehhez hozzátartozik, hogy, egyébként nem jellemző módon, sok előre lezsírozott vásárlást kellett itt teljesítenem. Előrelátó voltam és a Halász Zolitól pakk díját jó előre átutaltam, így mára csak a vidámabbik fele maradt. Képregénynörd börzés beszámolója nem az igazi tételes lista nélkül, így én most ezekkel dicsekszem: Blankets (egy bazi vastag önéletrajzi képregény első szerelemről, vallásról, vívódásról – a bezsákolt díjak és kedvező kritikák alapján úgy gondolom, több lesz mint öncélú szenvelgés, kíváncsian várom.), Swords füzetek 1-24 (tolókocsis csajszi talál egy kardot és erőkre tesz szert, sok-sok ellenség – a Girls és Ultra testvérpártól), első két Panel (néha vissza szoktam vásárolni, hiszen nekem raktáron már nincs belőle, ezúttal tovább is adtam őket – ld. fönt), Towers of Bois-Maury (középkori képregényalbum Hermanntól, angol nyelven – a gyorsan átfutott fanyalgó olvasói beszámolók ellenére engem eddig leköt), The Spirit: The New Adventures 1-8 (mindenféle amerikai és angol sztár-/kultalkotók tesznek próbát Eisner karakterével), Buborékhámozó 4 (tudjátok, a batmanes szám), Guszti a tehenek barátja (otthon fiamnak nagyon felkeltette a figyelmét, de gyorsan becsuktam és elvettem, mielőtt felfogott volna egy-egy kis aranyos történetecskét). Úgy tűnik, kezd hagyománnyá válni, hogy képreégnybörzéken jelentős mennyiségű CD-t is vásárlok. Ezúttal Vass Robi igazán baráti áron adott túl gyűjteménye egyes darabjain, de a Comics Mania pultról is muszáj volt szatyorba vágni REM (Monster) és egy Pogues (Waiting for Herb) lemezt. Ezek mellett megvettem még az új Fandomot és kaptam egy-egy ajándékpéldányt az új Kalózból és Kalyber Joe-ból.

A hazaviendő képregények mennyisége tükrében nem meglepő, hogy a börzés beszélgetések egyik visszatérő eleme volt az otthon olvasásra váró képregények vigasztalhatatlan tömege. Meg is fogalmazódott bennem, hogy kéne csinálni itt oldalunkon egy, erre a témára szánt sorozatot olvasóink bevonásával – majd meglátjuk…

A tömeg elcsendesedésével már sikerült úgy körbejárni a helyszínen, hogy alkalmam legyen beszélgetni néhány árussal, ismerőssel. Szórakoztató színfolt volt a Comics Mania asztala, ahol a kiadó képviselőivel és a vadvirágos Tóth Józsival sikerült elbeszélgetni mindenről, ami nem képregény. Kertész Sándornál egy-két évente rákérdezek, mi a helyzet képregénytörténeti sorozatának 4. részével (az eddig megjelent, Comics szocialista álruhában ugyanis a harmadik rész, az első kettő még megírásra vár, ha jól tudom). Úgy tűnik, most időszerű volt kérdésem, mert az elmondottak alapján gyakorlatilag nyomdakész a rendszerváltás időszakától a jelenig tartó időszakot felölelő Pókember generáció. Azt hiszem, érintettség okán, sokan várjuk nagy érdeklődéssel. Asztalánál elidőzve ismét felismertem, hogy a kiadás üteme jócskán meghaladta befogadói és vásárlói képességeimet. Pedig ezúttal is találhattunk újdonságai között finomságokat, mint Rusz Lívia magyarul eddig kiadatlan Mákvirág kötete (Gyerünk a holdra!)

Börze végeztével Pilcz Rolival, Garisa H. Zsolttal és a Comics Investről ismerős Ákossal és Szabival fedeztük fel a kispesti külvárosi miliőt, ami így vasárnap délután végtelenül lehangolónak tetszett. Erről legkevésbé sem a panel házak tehetnek, hanem ami közöttük van, illetve nincs. Mindössze egy civilizált helyet kerestünk volna, ahol le lehet ülni beszélgetni, kicsit enni, inni, de barangolásunkat követően a magam részéről visszasírtam az újpesti Munkásotthon utca környékét és a Burger Kinget. Egy kínai büfét követően kikötöttünk a Köki Terminálnál, majd irány haza.
Azóta eltelt majdnem két hét (holnap már Szegeden lesz börze!), visszagondolva a börzére nem annyira a személyes jó-rossz élményeket foglalkoztatnak, hanem sokkal inkább kíváncsisággal gondolok a jövőre: mennyire tud ez a másképpen külvárosi helyszín gyökeret verni, kiküszöbölhetőek-e teljes mértékben a tapasztalt kényelmetlenségek, rejt-e ez a helyszín olyan lehetőséget, amivel megtörténhet egy kisebb áttörés, bővíthető-e a közönség a keménymagon kívüli érdeklődőkkel?

P.S. Harza Tamás a rendezvény Facebookon oldalán megosztott gondolatai és tervei a jövőre nézve valamelyest megnyugtatóak. Aki esetlen nem rendelkezik FB elérhetőséggel, annak ide beidézem:
“Ez volt az első alkalom, össze kell csiszolódni a hellyel, néhány olyan dolog van, amin őszre már tudunk változtatni.
Most tartottak egy orvosi konferenciát ugyanott, vagyis egy terem eleve foglalt volt. Őszre megkapjuk azt is, plusz az emeletet, úgyhogy jóval szellősebben tudjuk majd elhelyezni az asztalokat, nem lesz ekkora tömeg. A jegyszedés a bejáratnál lesz, vagyis a nagyterembe két irányból lehet majd bemenni.
A Kingpin standnál is jól feltorlódott a sor – az előző börzén kevés volt egy ember a beengedéshez – ott a bejövő sor volt nagyon lassú -, úgyhogy most a jegyszedők voltak ketten – most mi lettünk kevesen. Ősszel ezt is megvariáljuk kicsit.”

[button color=”blue” link=”http://www.flickr.com/photos/kilencedikhu/sets/72157634660706149″]A börzén készült fotók megtekinthetőek Flickr albumunkban![/button]

Facebook Hozzászólások