1602 (NMK #47)

Cím: 1602 (NMK #47)
Sorozat: NAGY MARVEL KÉPREGÉNYGYŰJTEMÉNY
Szerző(k): Neil Gaiman, Andy Kubert, Richard Isanove, Scott McKowen
Kiadó: Hachette
Ár: 3090 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 224 oldal
Megjelenés: 2019.10.10.
Megvásárolható: Újságárusok és Képregényboltok
Online vásárlás: szukits.hu fumax.hu kepregenymarket.hu
Bevásárlólista: Loading

Az Úr 1602. esztendejében, az Erzsébet-kor alkonyán, Anglia életét természetellenes viharok és szokatlan, nem emberi lényekről szóló szóbeszédek kavarják fel. Európa-szerte Nick Furytól kezdve Pókemberen és az X-Menen át Fátum doktorig ismerős hősök egész sora egy olyan árulásoktól és cselszövésektől terhes összeesküvés hálójában találja magát, amely könnyen a világ végeztét okozhatja.

A gyűjtemény az 1602 1-8. számát tartalmazza.

Előszó:

Amikor bejelentették, hogy Neil Gaiman egy marveles minisorozaton dolgozik, a képregényes olvasótábor egy emberként kezdett találgatásba annak tartalmát illetően. Aki olvasta már a műveit, az tudja, hogy a regényei és a képregényei általában a mitológiai és mesemotívumok posztmodern szereplőkkel vegyített elegyei egy nagy adag gótikus hangulattal nyakon öntve. Emiatt rögtön a kiadó misztikus hátterű szereplőire gondoltak – olyanokra, mint Dr. Strange vagy Szellemlovas. Mások azzal érveltek, hogy a brit Marvelman sorozattal lépett be a képregények világába, így a hagyományosabb szuperhősök sem állhatnak távol tőle.
Ehelyett egy olyan minivel állt elő, amire a legvadabb álmaikban sem gondoltak volna. Egy olyan egyedi mesével, ami csakis az ő termékeny elméjéből pattanhatott elő. Ez volt az 1602.
Az alapötlet eléggé furának hat: fogta a már jól ismert Marvel-univerzumot annak minden fő szereplőjével együtt, majd az Erzsébet-kori Angliába helyezte őket. Még találgatni se merek arról, hogy mi lehetett a szerkesztőség első reakciója akkor, amikor először adta elő nekik az ötletet. Szerencsére Joe Quesada főszerkesztő elég bölcs volt ahhoz, hogy hallgasson Gaiman megérzéseire és zöld utat adott az elképzelésének. Ami, mint már tudjuk, hatalmas sikert ért el.
Másfelől miért ne lett volna sikeres? Elvégre Gaiman egy díjazott, remek nyelvérzékkel bíró író. Szinte ösztönös líraisággal veti papírra a szavakat, minden egyes mondata kész költemény. Hozzá hasonlóan Andy Kubert grafikájához sincs fogható; a már a Rozsomák: Eredeten is látott „színezett ceruzarajz” módszerét használta az 1602 esetében, így minden egyes oldal igazi vizuális gyönyör.
Mint maga Gaiman is megjegyzi a kötet végén idézett interjúban, az egyik legfőbb célja az volt, hogy megidézze a korai Marvel-füzetek akkor újszerűnek ható varázslatát. Kijelenthetjük, hogy ez hibátlanul sikerült neki, miáltal olyan örökzöld klasszikust teremtett, ami még sokáig ámulatba ejtheti az olvasóit.
“Omnia mutantur, nos etmutamur in illis. Minden változik, s vele változunk mi is.”

Előzetes:

Facebook Hozzászólások